Idézetek a társadalomról
Egy ország minősége azon mérhető le leginkább, ahogy a szegényeikkel bánnak.
A börtön az szó szerint egy gettó, klasszikus értelemben: az USA kormánya ide zárja azokat, akik veszélyesek, és azokat is, akik kellemetlenek lehetnek a társadalom számára: elmebetegeket, anyagfüggőket, olyanokat, akik szegények, műveletlenek, vagy nincs szakképesítésük. És ez a fajta gettó odakint is létezik, sőt, onnan még nehezebb szabadulni (...). Tulajdonképpen egy nagy forgóajtó választja csak el a kinti vidéki és városi gettót és ezt a benti, formális gettót, vagyis a börtönt.
A férfinak és a nőnek nem egyenlőnek, hanem azonos méltóságúnak kell lennie.
Világunknak vissza kell térnie az ifjú lélek egyszerű romlatlanságához.
A változás nem felülről jön, hanem azoktól, akik a földön járnak, és kitapossák az utat.
Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége.
A tudatos és éber állampolgár muszáj, hogy kritikus legyen a hatalommal. A fölötte állóval, a maga fölé választott hatalomgyakorlóval. Ez a dolga. Mert csak így fog javulni a dolog.
Az embernek az emberiséggel szemben fölényben kell lennie, mégpedig az erő, a lélek fensége - a lenézés révén.
A nyomorúság mindig társat keres, akárcsak a barátai.
A gazdagok feleslege: a szegények öröksége!
Történelmileg nem volt régen, amikor keresztény papok máglyán égettek embereket, ha azok nem hitték, hogy a bor vérré válik, ha egy pap imádkozik felette, és hogy a Föld a világegyetem mozdíthatatlan középpontja (...) - ha még mindig a papok vezetnék az egykor keresztény világot, mitől lenne másképp?
Jelenkorunk nagy morális kérdései az emberi jogok, háború, szegénység, a gazdagok és szegények közti óriási különbség, azon tény, hogy a harmadik világban minden két és fél másodpercben meghal egy gyermek alultápláltságban vagy kezelhető betegségben. Az egyházak megszállottsága a házasság előtti szexszel és azzal kapcsolatban, hogy elváltak házasodhatnak-e újra templomban, szánalmasnak tűnik az emberi szenvedés és nélkülözés ekkora tömege mellett. Elterelni a figyelmet arról, ami valóban számít, és arra a lényegtelen és amúgy is hiábavaló erőfeszítésre fókuszálni, hogy az emberek a magánéletüket a templom által jóváhagyott módokon éljék, kárt okoz a világban a jó ügyének.
Hitványak közt az erényesnek hogy is lehetne becsülete? A mérges kígyó lakta földön a fényes lámpa se világít.
Egy hanyatló társadalomban az igaz művészetnek is hanyatlást kell tükröznie, s ha nem akar hitszegő lenni társadalmi szerepét illetően, akkor a világot megváltoztathatónak kell mutatnia, és segítenie kell a változást.
El tudjátok képzelni, milyen érzés, amikor az ember rádöbben a különbözőségére egy uniform világban?
Facebook
Pinterest