Idézetek a társadalomról
Felszín és homály, cukormáz és pompa, a való világ mocska beragadt a torkomba. Üvöltenék néha, de nincs kinek, Most nyíljatok ki hát, süket fülek!
Nyugaton és bizonyos előkelő indiai körökben a korrupció szónak csupán negatív jelentése volt, úgy tekintették, mint ami gátolja India modern, globális célkitűzéseit. De a szegények számára - egy olyan országban, ahol a korrupció rengeteg lehetőséget lopott el - a korrupció volt az egyik valódi lehetőség, amely még megmaradt.
Hihetetlen szemétség a 21. században, hogy egy ország, amely szórja a pénzt különböző célokra, nem tudja megoldani, hogy az a néhány százezer gyerek minden nap kapjon meleg ételt. Erre nincs elfogadható magyarázat vagy védekezés. Az egyik ok, hogy a döntéshozók nem érzékenyek a gyerekproblémákra. Ha a döntéshozók fele nő lenne, akkor lehet, hogy kevesebb stadion és több bölcsőde épülne.
A politikusok mindig szeretnek egy csoportot megjelölni, ami ellen az agressziót könnyű kiváltani. Ha van ilyen csoport, és nagyon jól megfogalmazható, hogy miért őket utáljuk - például bevándorlók, menekültek, háromfülűek csoportját tudnám leginkább említeni - ez mindig egy politikai eszköz, és nincs valós tartalma.
A nyugatot nem parlamentek, hanem a bankok irányítják.
A világ közvéleménye még mindig ragaszkodik ahhoz az abszurd elképzeléshez, hogy a politikában csupán jók és rosszak léteznek.
Mindig van olyan, aki még nálunk is rosszabb helyzetben van.
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.
Mindenki dögöljön meg engem nem zsákmányolnak ki én ingyenélő vagyok.
A történelem arra tanít, hogy egy korszak bukásának előjele mindig az istentelenség.
Ha mindenki csak saját magának kaparja ki a gesztenyét, akkor éljen is mindenki a maga pénzéből.
A meleg és kellemes szobákban ülő emberek közül ugyan kinek van fogalma arról, milyen életük van a koldusoknak? A sok "kedves" és "jó" ember közül ugyan hányan gondolkodtak el azon, milyen az élete a köztük élő sok-sok gyereknek és embernek. Igaz, olykor mindenki ad néhány fillért egy-egy koldusnak, de legtöbbször barátságtalanul nyomják a kezébe, majd jól becsapják az ajtót az orra előtt. A jóságos adományozó legtöbbször még undorodik is, hogy megérintse azt a kezet! Így van vagy nem így van? Később meg mindenki csodálkozik, miért olyan gátlástalanok a koldusok! Nem lenne mindenki ugyanilyen gátlástalan, ha inkább kutyaként, mint emberként kezelnék?
Minden ember egyenlőnek születik, aztán minden ember meghal, világhíréből semmi nem marad. Minden gazdagság, minden hatalom és nagyság csak néhány évre szól, miért ragaszkodunk hát mindehhez a sok mulandó dologhoz? Azok az emberek, akiknek még feleslegük is van a saját vagyonukból, miért nem képesek erről a feleslegről lemondani embertársaik javára? Miért kell azt a néhány évet itt a földön olyan nyomorúságosan leélni?
Milyen csodálatos, hogy egyetlen percet sem kell várnia senkinek, hogy belekezdjen a világ fokozatos megváltoztatásába! Milyen csodálatos, hogy mindenki, legyen kicsi vagy nagy, közvetlenül tehet azért, hogy legyen igazságosság, és mindenki részesülhessen is belőle!
Az értelem színlelésébe csomagoljuk vad és titokzatos világunkat. Tudománnyal és vallással fedjük be a felfogóképességünkben tátongó űröket, és úgy teszünk, mintha rendet csináltunk volna. És többnyire be is válik ez a tettetés.
Facebook
Pinterest