Idézetek a társadalomról
Az életképes kultúrák arra tanítanak, hogy az egyetemes igazság talpköve az élet, ennek mindenekelőtti- és feletti védelme, szeretete, szolgálata. Ezt szentesítik a törvények, ezt tanítják a szent iratok.
Annyi mindent megtanulunk az életben, de talán a legfontosabbra, a párkapcsolatra, együttélésre, családi életre és gyermeknevelésre nem készít fel ez az egyre ordasabbá és embertelenebbé váló világ. Mindenhez van "úti kalauz", hogyan légy sikeres, hogy szerezz minél több pénzt, hogyan legyél te, egyedül csak te önmegvalósító és az élet királya, de arra nem tanítanak, hogyan legyél jó férj, feleség, anya, apa, szövetséges társa valakinek, akivel életet visztek tovább, gyermeket neveltek.
Mindaddig, amíg az emberiség nagyobb hányadát félelemben és a negatív érzelmek szférájában lehet tartani, illetve ezeket a félelmeket sikerül ébren tartani és táplálni, a földi világ irányítói és urai könnyen befolyásolható, könnyen terelgethető és könnyen megfélemlíthető embertömeggel "dolgoznak", azt saját céljaik és érdekeik szerint "használják", pontosabban kihasználják.
Ha az állam nem cselekszik, az embereknek kell cselekedniük.
Mikor a kiváltságos helyzetű azzal mentegetőzik az elnyomottaknak, hogy hiszen neki is súlyos gondjai vannak, éppen amiatt van gondban, hogyan tarthatná meg kiváltságos helyzetét.
Sem az állam, sem a törvényei, sem a hatalmi szervezete nem dönthetik el, hogy egy nőnek legyen-e gyereke vagy sem. Minden nőnek elidegeníthetetlen joga, hogy maga rendelkezzék a testével. Csak úgy tiszteljük igazán az életet, ha tiszteljük a nőt, és szabad embernek tekintjük, nem pedig csatornának, amelyen keresztül a jövő állampolgárai, akikre az államnak szüksége van, csupán áthaladnak. A nő nem gép, amely katonák, munkások vagy hívők gyártására szolgál. A döntés őt illeti meg - őt, és csakis őt.
Olyanok vagyunk, mint egy nagy, diszfunkcionális család. Az határozza meg a helyedet a táplálkozási láncban, hogy mennyire értesz a dolgodhoz, mennyire veszed szívedre a szívatásokat, hogyan reagálsz a bírálatra vagy a vélt sérelmekre, és hogy tudod rögtön visszaadni.
Miért van az az érzése egy ideje az embernek, hogy minden lakosra - potenciális bűnelkövetőre - legalább két biztonsági őr, ellenőr, kommandós, hatósági közeg jut.
A gazdagság nagy csábító, s a szegénység nagy kerítő.
A szabályok biztonságot teremtenek. A szabályok otthonos légkört alakítanak ki. A szabályok teszik élhetővé a család hétköznapjait. Szabályok nélkül csak ide-oda csapongó lények volnánk, akiknek élete sötétségbe és káoszba fullad. Ezért van szükségünk szabályokra. A szabályok a mi védőangyalaink.
Bár sajnos, még mindig létezik nyomor, vannak nyomornegyedek Európa és Amerika városaiban, a legtöbb munkás, sőt munkanélküli is jobban él manapság, mint ahogyan némely lovag élhetett a várában a középkorban. Az emberek jobban táplálkoznak, egészségesebbek, s általában tovább is élnek az emberek, mint azelőtt. Az emberiség mindig valamiféle "aranykorról" álmodozott, ám most, hogy ez az aranykor oly sokak számára úgyszólván megvalósult, senki nem akar tudomást venni róla.
Állunk csendben kioktatva, tolerancia! Sokáig csak némán tűrtél, úgy kezdődött, hogy visszaütöttél. A végén minden a te hibád, nincs toleranciád! Megértésre nevelnek, arcunkba nevetnek.
Képviselőnek hívnak, de én nem viselem el a képed.
Meg kell támadnunk a rasszizmust, mielőtt mélyen a politikai testünkbe vájná a karmát. Erre a tudósoknak jó okuk van, és a felelősségük is különleges. Az ok abból a tényből származik, hogy ha a személyes szabadság eltűnik, a tudományos szabadság is vele megy. A felelősségük abból származik, hogy csak ők nyújthatják az igazságot az embereknek. Csak ők tisztíthatják meg az egyetemeinket, a középiskoláinkat és a sajtót a hamisságoktól. Csak ők mutathatnak rá, milyen alaptalan az az állítás, hogy az egyik rassznak, az egyik nemzetnek, az egyik osztálynak Istentől való joga, hogy uralkodjon a másikon.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy éppen úgy, mint voltak idők, amikor a tigrisek számára még nem termett babér, úgy jönnek el azok az idők, amikor számukra már nem lesz élhető az élet, kivéve az állatkerteket és más rezervátumokat. És ez éppígy igaz kulturális örökségünk jó részére.
Facebook
Pinterest