Jodi Lynn Picoult
1966. május 19. — amerikai író
A szeretteink - és azok, akiket elveszítünk - megváltoztatnak bennünket. Soha nem azok vagyunk a történet elején, mint akik a végén leszünk.
A gimisek igazi kannibálok: mások összetört szívén élősködnek, azután csak megvonják a vállukat és felvillantanak egy véres, szabadkozó mosolyt.
Kettejük között csak annyi szerepe maradt a szavaknak, hogy keretbe foglalják a csendeket.
Mindenkinek magának kell szembenéznie a saját démonjaival.
A kifinomultság nem feltétlenül nemességet vagy méltóságot jelent, ahogy nekem azt tanították. Ez egy képesség, amelynek segítségével könnyedén boldogulunk a nagyvilágban.
Az ember igazi énje a szívében lakozik.
Senki nem szereti egyformán a csoki-vanília jégkrém mindkét felét. Vagy a csokisat eszed szívesebben, vagy a vaníliásat. Ha szerencséd van, olyan emberrel eszed a jégkrémet, akivel meg tudtok egyezni, így az egyikőtök csak csokisat, a másikótok csak vaníliásat kap.
- Milyen a mennyország? (...) - Remélem, olyan, amilyet szeretnénk, ha már előtte el kell viselni az életet.
Amikor Isten büntetni akart, meghallgatta az imáimat.
A szabadságot nem szabad elvenni attól, akinek az az élete.
Az emberek nem valami kreatívak. Ha új identitást vesznek fel, általában hülyén csinálják, például megcserélik a keresztnevüket a vezetéknevükkel, vagy a leánykori nevükhöz térnek vissza, esetleg a kedvenc nagybácsijuk családnevét veszik fel. Vagy máshogy írják le ugyanazt a nevet, vagy csupán egyetlen számjegyet változtatnak meg a társadalombiztosítási számukban. Nem akarják teljesen hátrahagyni a múltjukat. Persze az okosabbak teljesen újjászületnek.
Vannak dolgok, amikről az ember csak az anyjával tud beszélni.