Jodi Lynn Picoult

Vannak, akik viselik a felelősséget, és vannak, akiket megvisel a felelősség.

Aki egész életében csak magára számíthat, arra szinte drogként hat, ha valaki végre törődik vele.

A hős csak egy fogalom. De a becsület... örökség.

Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors.

Mindig ez a legfontosabb, nem? Hogy a világ szemében megfelelően láttassuk magunkat, bárkik is legyünk máskor, amikor senki nem figyel.

Az agy nem egy összefüggő videofelvételt rejt, inkább fotókat, ám a fotók közötti teret magától tölti ki. Ennek eredményeképpen sokkal könnyebben keletkeznek hamis emlékek, mint ahogy azt képzelnénk. Vannak események, amelyekre meg mernénk esküdni, hogy így vagy úgy történtek... pedig a valóság teljesen más.

Amit biztosan tudunk, soha nem tudhatjuk biztosan.

A kulcsfontosságú pillanatokban nincs gondolkodás. Csak érzés.

Ne azért nézz a másik tányérjába, hogy vajon neki több jutott-e. Csak azért, hogy lásd, vajon elég jutott-e neki is.

Az igazság többnyire felcsillan, mint egy elhullott pénzdarabka. A hazugság viszont labirintus, amelyben előbb-utóbb eltéved az odakeveredett bűnös lélek.

Néha jobb, ha a titkok megmaradnak titkoknak.

Minden gyermek ártatlannak születik. A legjobbat érdemli.

Eddig akármennyire szar napjaim is voltak az életben, mindig jött egy jobb.

A legjobb színjátékban mindig van egy mákszemnyi igazság.