Friedrich Nietzsche

A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkűt láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.

A művészet élettani feltétele a mámor, előidézésére pedig legjobb eszköz a ritmus.

Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.

Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.

Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.

Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

Minden felnőttben egy játszani vágyó gyermek rejtőzik

Álmélkodik önmagán is (az ember), hogy nem tudja a feledést megtanulni, s mindegyre a múlton csügg: bármily messzire, bármily sebesen fusson is, a lánc vele fut.

Az igazság nem akkor talál legritkábban képviselőkre, mikor veszedelmes, hanem mikor unalmas kimondani.

A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.

Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.

Zene nélkül az élet tévedés volna.

A férfi és a nő egyaránt mást és mást ért a szerelem fogalmán - és mindkét nemnél a szerelem föltételei közé tartozik, hogy az egyik nem a másiktól nem ugyanazt az érzést várja, a szerelemnek nem ugyanazt a "fogalmát".