Friedrich Nietzsche

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerűbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező.

Ha a házasfelek nem élnének együtt, a jó házasságok gyakoribbak lennének.

Bizonyos erény birtoklásának mindaddig nem tulajdonítunk különösebb értéket, amíg ellenfelünkön nem figyeljük meg ezen erény tökéletes hiányát.

Barátok között a bizalom hiánya olyan hiba, amely jóvátehetetlen lesz, ha szóvá teszik.

A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.

Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát - örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.

Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.

Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!

Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.

Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.

A házasság intézménye makacsul fenntartja azt a hitet, hogy a szerelem, jóllehet szenvedély, mégis lehet tartós, sőt az egy életen át tartó szerelem szabályként állítható fel. E nemes hit (...) meglehetősen gyakorta és majdnem szabályszerűen megcáfoltatik.