Friedrich Nietzsche

Időnkint meg kell pihennünk önmagunktól, úgy, hogy távolról és föntről nézünk magunkra, művészi távlatból, nevetünk vagy sírunk magunkon: föl kell fedeznünk a hőst és éppígy a bolondot is, aki megismerő szenvedélyünkben bujkál, hébe-hóba örülnünk kell balgaságunknak, hogy tovább örvendezhessünk bölcsességünkön!

Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.

A gondolkodó  saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel.

A logikus gondolkodás és következtetés folyamat, a mai agyvelőnkben ösztönök harcának felel meg, amelyek egyenként fölöttébb ésszerűtlenek és igazságtalanok; mi rendszerint csak a harc kimenetelét észleljük: olyan gyorsan és annyira elrejtve játszódik le bennünk ez az ősrégi mechanizmus.

Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elviselhető: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos körülmények közt akár silányságát mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.

- "Mi minden magasabb oktatás feladata?" - Az hogy gépet csináljon az emberből. - "Milyen eszközök szükségesek ehhez?" - Tanuljon, unatkozzon az ember. - "Hogyan érhető ez el?" - A kötelesség fogalmával. - "Ki szolgálhat példaképül?" - A filológus: aki magolni tanít. - "Ki a tökéletes ember?" - Az államhivatalnok. - "Mely filozófia fogalmazza meg legjobban az államhivatalnok szerepét?" - Kant filozófiája: amely az államhivatalnokot mint magánvaló dolgot az államhivatalnok mint jelenség fölé helyezi annak bírájául.

Liberális dolog elégedettnek lenni az emberekkel, szívünkkel nyíltan gazdálkodni, de csak liberális. Az előkelő vendégbarátságra képes szíveket a sok elfüggönyözött ablakról és bezárt ablaktábláról ismerni fel: a legjobb termeiket üresen tartják. De vajon miért? - Mert olyan vendégeket várnak, akikkel az emberek nem "elégedettek".

A tolerancia önmagunkkal szemben többféle meggyőződést tesz lehetővé: ezek megférnek egymással - óvakodnak, mint az egész világ, nehogy kompromittálják magukat. Mivel kompromittálja magát manapság az ember? Azzal, ha következetes. Ha egyenesen halad. Ha legalább nem ötértelmű. Ha eredeti.

Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pillanatban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak.

Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? (...) Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.

Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.

A tökéletes nő úgy bánik az irodalommal, mint egy apró bűnnel: próbálgatja, elmegy mellette, körülnéz, vajon észreveszik-e, - és, hogy észrevegyék.

Lehet-e tragikus egy szamár? - Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?

Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy istennek kell lennie - mondja Arisztotelész. A harmadik esetet nem említi, amikor az embernek mindkettőnek kell lennie - vagyis filozófusnak.

A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.