Friedrich Nietzsche

Önmagában véve a nemi érzésben, a részvét és imádat érzésében az a közös, hogy az ember a maga élvezetével egy másik embernek is jót tesz.

Soha példának senkit se vettem, magam házában óv a magány és minden mestert kinevettem, ki nem nevetett önmagán.

Az ingerek ingere, ez a felzaklató, változatos, veszélyes, komor és gyakran napfényben izzó lét! Élni - ez kaland, s bármilyen párton vagytok is, az életnek ez a jellege mindig megmarad!

Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.

Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.

De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.

A jó barátok hiányából irigylésre vagy gőgre lehet következtetni. Némely ember csak annak a szerencsés körülménynek köszönheti barátait, hogy nincs alkalma az irigységre.

A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét.

A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Ő akar."

Nem a nyomor, nem a mohóság, hanem a hatalom szeretete az emberek démona.

A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától.

Mi a hagyomány? Felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert a számunkra hasznosat parancsolja ránk, hanem azért, mert parancsol.

Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet - így keletkezik a jó beszélgetés.

Az ember a legkegyetlenebb állat.

A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.