Friedrich Nietzsche
Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.
Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat.
Meg kell tanulnunk a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, és ha a szükség így kívánja, tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is.
Egy nép a természet köntörfalazása, hogy hat-hét nagy emberhez jusson. - Igen: és hogy aztán megkerülje őket.
Minél magasabbra szállunk, annál kisebbeknek tűnünk azoknak a szemében, akik nem tudnak repülni.
Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is.
Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: "Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!"
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
Már régóta nem törekszem boldogságra; mívemre törekszem.
Nagyon is sokáig rejtőzött a nőben a rabszolga és a zsarnok. Ezért az asszony még nem képes a barátságra: csupán a szerelmet ismeri.
Erényed álljon magasabban, semhogy a nevek bizalmaskodhassanak véle: s ha beszélned kell róla, ne szégyelld, ha dadogva teszed. Szólj hát és dadogj: "Ez az én "jóm", ezt szeretem, így tetszik nékem igazán, csak így akarom én a jót."
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái.
Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is.
Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.
Facebook
Pinterest