Friedrich Nietzsche

Ti mai magányosok, ti elkülönülők, egykoron nép lesz belőletek.

Úgy ismernélek, Ismeretlen! Téged, mélyen lelkembe nyúlva, életem, mint viharzás, összedúlva, Megfoghatatlan, Rokonom benn! Úgy ismernélek, szolga lényed.

Az igazság hasznavehetetlen fikció csupán.

Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Legkevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben - akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni: ugyanabban a pillanatban meg van hatva és meg van sértődve. Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.

Minden mély gondolkodó jobban féli, hogy megértik, mint hogy félreértik. Az utóbbitól talán a hiúsága szenved; az előbbitől azonban szíve, együttérzése, mely mindig így beszél: "ó, miért akartok magatoknak oly súlyos sorsot, mint az enyém?"

Az olyan ember, aki valami nagyra tör, mindenkit, akivel pályáján találkozik, vagy eszköznek tekint, vagy késleltetésnek vagy gátnak - olykor átmeneti pihenőhelynek. Az őrá jellemző magasan szabott jóság embertársai iránt egyedül akkor lehetséges, ha már a csúcsra ért és uralkodik.

A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.

Aki parancsolásra lett rendelve és teremtve, az önmegtagadás és a szerény háttérbe húzódás nem erény volna, hanem egy erény eltékozlása.

Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.

Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.

Ha valaki felől véleményünket meg kell változtatnunk, keményen a rovására írjuk azt a kényelmetlenséget, amit ezzel okoz nekünk.

A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.

A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként - játék közben - még megvolt.