Friedrich Nietzsche

Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; - és e kevesek közül egyesek belülről kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy szellemük részleges elsötétüléseként - (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük: mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak művelnek, először érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: őt kell legyőzni, meggyőzni és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Ők az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.

A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk.

Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ből jön létre.

Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.

A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.

A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.

Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka.

A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.

Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.

Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.

Rosszabb, ha hallgatunk; minden elhallgatott igazság méreggel telik.

Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.