Idézetek a viszonzatlanságról
Hiába pazaroltad meleged. Mert adni, adni csak annak lehet, Ki elfogadni bírja lelkedet.
Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat.
Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve... mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. (...) Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől.
Nem tartozol nekem szerelemmel, de remélem, lesz bátorságod előrelépni és elfogadni az én szerelmemet.
Csak a beteljesületlen szerelem lehet romantikus.
Vicky Cristina Barcelona c. film
Ő ott van minden csepp könnyben, Ő ott van minden halk szóban, Ő ott van minden lágy szellőben, Ő ott van minden boldog nőben, De nem, nem az enyém.
A vágy sóhaj lett nemsoká: Szeretet szárnyán merre szálljon? Nincsen rokonszív, nincs hová!
Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe.
Rejtegetem szivem mélyén, Féltve, fájón a nagy titkot: Hogy feledni el nem tudlak, Hogy nem leszek soha boldog!
Nem kell vigasz, nem kell segítség, nem kell semmi. Csönd. Ha szeretni nem lehet, alkotni kell.
Hogy szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek.
Tested édes gyümölcshúsában lappang szíved, akár a konok almamag. Kihámozhatlak héjadból, ruhádból: magozhatatlan szíved magházban marad.
Nyomorúságos órák járnak a szenvedélyes szerelem nyomán, ha nem alapul kölcsönös lángoláson.
Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, Aki másért olyan szép, nem teérted, Hisz maholnap elfárad ifju térded, S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád...
Facebook
Pinterest