Hernádi Gyula
1926. augusztus 23. — 2005. július 21. magyar író és forgatókönyvíró
Helyettesnek lenni olyan, mint amikor az embernek a falábát vágja le a vonat. Tulajdonképpen örülnie kellene, de minek.
A nő olyan bankbetét, amely akkor is kamatozik, amikor már régen elfogyott a tőke.
Nyomorúságos állapotban leszűkül a boldogságot szerző események és élmények köre. Tehát kisebb a boldogságkor, de ugyanúgy megvan a maga átmérője, tehát teljessége, mint a gazdag ember esetében.
A történelem (...) nem más, mint a jelen idő hazugsága a múltról.
A halál szerintem egy botrány, ettől váltam ateistává. Ha ugyanis létezik egy végtelen lény, aki mindent megteremtett, egyetlen lépést tehetett volna: megcsinálja a végtelen létet a halál jogával. És nem a véges létet a halál kényszerével. Nem ezt tette, ezért ez a világmindenség legnagyobb botránya.
A boldogságnak (...) nincs vége, mindig többet akar. Akinek van egymilliója, rögtön az ötszörösét szeretné.
A megújulás valószínűleg a hosszú élet titka.
Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat.
Facebook
Pinterest