Idézetek a viszonzatlanságról
Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.
Szeretlek, mondom, ő meg mondja: Szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda.
Olyat azonban nem lehet szeretni, aki ennyire gyűlöli önmagát, és aki benned is gyűlöli, hogy te szereted benne azt, amit ő úgy gyűlöl. Nekem ez túlságosan is bonyolult, én ebben a táncban csak orra bukni tudok.
Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel.
Bensőmben félreérthetetlenül éreztem az elutasítottság fájdalmát. Olyan jól ismertem ezt az érzést, hogy már a részemmé vált, mintha a második bőröm lett volna.
Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszűnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!
A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyűlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja.
Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz.
Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg.
Elengedlek, de ne feledd, a rabod vagyok, drágám.
Hanyag vagyok; ezért nem ölt meg a szerelmi bánat. Egy év múlt el megint és én élek, mert arra számítok: ha élek, viszontlátlak.
Szívembe forró vágy remeg föl. Kérdezte, mért fogytam le így? Zokogva mondtam: "A melegtől".
A viszonzatlan szerelem előbb vagy utóbb mindenkivel előfordul. (...) Még azokkal a lányokkal is, akiknek tökéletes az alakjuk, és rejtélyességbe burkolódznak.
Elejtenél? Tán fölemeltél? Te gyűlölnél? Sose szerettél! Érinthetetlenebb vagyok neked, mint hullák, csillagok.
Facebook
Pinterest