Idézetek a valóságról
Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet.
Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.
A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.
Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércműnek tűnne csupán.
A meglepő jelenségek és furcsa véletlenek magában az életben fordulnak elő, amely sokkal izgalmasabb, mint a képzelet bármely játéka.
Nem kellett néki álkoldus-gunyába öltöznie, ruhája csupa rongy. Úgy tért haza, mintegy sírjából kiásva, úgy tért meg, mint a régi fájdalom.
Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik.
Aki elveszíti a kapcsolatát a valósággal, előbb-utóbb hibát hibára halmoz.
A valóságban nem süt örökké a nap, a szellő sem mindig meleg, s ha valamire szüksége van az embernek, magának kell megszereznie.
Minden nagy jelentőségű változás olyan, mint a halál (...). Csak akkor pillantod meg a túloldalt, ha már odaát vagy.
A pokol a földön van. Nem kell keresni. A mennyország is itt van valahol, de oda a tisztítótűzön át visz az út. Meg kellene találni a tisztítótüzet, mert a keserűség, a harag, a gyűlölködés és a rosszakarat már az egekig ér.
Amit e szem ébren lát, Annak hasson bűve rád, Azt szeresd meg, azt imádd; Tigris, medve, macska bár S lenne vadkan, leopárd: Véld, hogy az szerelmi pár.
Inkább egy valóságos pokol, mint a képzelt paradicsom.
Nézek, nézek, nézek hóförgetegbe, füstbe, kávézaccba - - - olykor olvasok is (nem jelekből, ó nem, csak könyveket, újakat ritkán; régebbieket). És semmi. Mindig semmi. Ismétlődő, értelmetlen jelek. Krónikus üzemzavar? Kétségb'esett üzenet? Ki tudja? Én mindenesetre így leszek mindentől, ha nem is szabadabb, mentesebb.
Az ésszerűség nem más, mint maga az ész. Az érzés gyakran a lelkiismeret. Az egyik az emberből, a másik fölülről jön. Ezért az érzésben kevesebb a világosság, de több az erő. S mégis, micsoda erő van a szigorú észben.
Facebook
Pinterest