Idézetek a valóságról
- Nem biztos, hogy minden igaz, amit az emberek mondanak. Csak pletykák. - Igen? És vajon hogyan születnek?
Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (...) álom volt az egész.
Amit mi itt, ezen a csöpp kis bolygón valóságnak nevezünk, nem más, mint egy közös megegyezésen alapuló hagyományőrzés, ami időközben nevetséges törvényeket alkotott, és ellehetetlenítette az életet azok számára, akik egyáltalán nem is akartak részt venni ebben a hülyeségben.
Nem tesz jót, ha az ember bízik a segítségben, pedig a valóságban reménytelen a helyzete. Még rosszabb, ha a valóságtól elrugaszkodott elvárásokba kapaszkodunk, és reméljük, egy csodakúra még mindent jóra fordíthat.
A lélektan első tétele, hogy: a látszat csal; utolsó tétele, hogy: a látszat nem csal.
Könnyebb komolyan gondolni, mint tenni érte.
Sokszor úgy érzem, hogy akik ma értelmes művek olvasásából értelmes világlátást akarnak szerezni, azoknak elég nagy küzdelmet kell folytatniuk. Mert a média, amely körülvesz bennünket, eléggé gyalázatos és olcsó világ. Arra ösztönöz, hogy azt higgyük el, amit ott látunk.
Látod-e még azt, amit nézel - vagy már csak tudod: "ott" "az" "van"?
A gyerekekkel könnyű. Ha egyszer sír, az azt jelenti, hogy éhes. Ha tovább sír, akkor fáradt. Csak felnőttként válik bonyolulttá a dolog. Elrejtjük az érzelmeinket, fal mögé rejtőzünk. Eljutunk arra a pontra, amikor már azt se tudjuk, ki mit gondol vagy érez. Akaratlanul is, de mesterei leszünk az álcázásnak.
Mind emlékszünk a gyermekkori esti mesékre. A cipő Hamupipőkére illik, a békából királyfi lesz, Csipkerózsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék. Amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amelyek egy sötét, viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak.
Nem arra születtünk, hogy józanul gondolkozzunk. Nem is hiszem én, hogy van köztünk józan gondolkodású ember.
Az Eszmény sarkcsillag, greenwichi platinarúd, melyhez oda lehet igazítani vágyainkat és reményeinket, de a praktikus életben használhatatlan.
A cselekedeteknek nemcsak gondolati, hanem érzelmi tényezői, okai is vannak, s csak a kettőnek alapos ismerete teszi érthetővé magát az ítéletre váró cselekedetet.
Az egyszerűséget és az őszinteséget nehéz megszoknia annak, aki hazugsággal bélelt környezetben nőtt fel.
Van, hogy a tények, noha roppant bizarr formát öltenek, ettől még tények maradnak.
Facebook
Pinterest