Idézetek a valóságról
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.
A humanizmus és a könyörületesség álcája mögött bármi megtörténhet.
A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
A biztos rosszat is jobb tudni, mint a bizonytalan legrosszabbra várni.
Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan - és nem csupán kivételes esetekben - támaszkodnak a bennük levő erőre.
A legfőbb veszély, ami politikusra leselkedik, az a valóságvesztés.
Egy régi közmondás azt hányja szemünkre, hogy sokszor a fáktól nem látjuk az erdőt. Egy mai közmondás viszont azt tudathatná velünk, hogy a kavargó sok valóságtól nem látjuk azt a valóságot, amely élni segítene.
A szív hazudik, a fej megtréfál, de a szem az igazat látja. Nézz a szemeddel! Hallj a füleddel! Ízlelj a száddal! Szagolj az orroddal! Érezz a bőröddel! Akkor következik csak a gondolkodás, utána, s így megismered az igazságot!
Egy bizonyos ponton túl a személyes érzelmeket alá kell rendelnünk a rideg tényeknek.
Rossz világ van, mert munkanélküli, bizonytalan sorsú emberek üveggyűjtögetésből élnek... Jó világ van, mert a szemetesládák, a bokrok alja, az árkok tele vannak pezsgősüveggel, s még a szemétben guberálók is autón járnak.
Az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész.
Nem kell mindig hinni abban, amit szeretnénk igaznak tartani.
Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek.
Eltelik fél óra, fél órán keresztül hiszek a történetben, amit az imént találtam ki, aztán eszembe jut, hogy az egész csak álom.
Bármiben hiszünk is, szertefoszolhat. Attól, hogy hiszünk benne, még nem válik létezővé valami.
Facebook
Pinterest