Idézetek a valóságról
A valószínűtlen dolgok a legszebbek az életben! Amiről nem is mer álmodni az ember, és egyszerre valósággá válik.
Az embernek szembe kell néznie a realitásokkal, de néha annyira jó álmodozni!
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.
Valahogy úgy vagyok a csodákkal, mint John C. Lendvay, hajdani kriminalisztikatanárom az olcsó vendéglőkkel. Nemegyszer elmagyarázta, hogy amelyik csehó olcsó, és kiváló whiskyt mérnek benne, ott holtbiztos, hogy minden este kitör a verekedés.
Nem láttam értelmét, hogy leragadjak a múltban, amikor itt és most megvolt mindenem, amire vágyhattam.
- Miért kételkedel az érzékeidben?
- Azért (...), mert egy csekélység is megzavarja őket. A gyomromnak egy könnyű rendetlensége csalót csinál belőlük.
Az ember minden szerepében sajátos arckifejezést és külsőt ölt magára, hogy olyannak lássák, amilyennek ő szeretné. Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.
A racionalizmus, ez a lidércfénye a valóságnak merőben önkényes, csak azokat a részeit világítja meg és hagyja érvényesülni, melyek nem mondanak ellent a "tapasztalatnak" és a "gondolkodás törvényeinek", azaz a nyers, érzéki benyomásoknak és a hozzájuk alkalmazkodó hiányos logikának.
A dolgok csak akkor léteznek, ha az ellentétük is létezik. Ez így van a fénnyel és a sötéttel, az éjszakával és a nappallal, a nővel és a férfival, az erővel és a gyengeséggel is.
A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul. És aztán valahogy, valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.
A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.
A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet.
A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.
A gondolat csupaszabb és védtelenebb,
mint a megcélzott szarvas szeme.
Önmagán kívül nincs semmi egyebe.
Nincs semmi szép,
se kő, se virág, se nap,
csak az önmagát szülő gondolat.
Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk:
kővel, nappal, halállal szembefordulunk.
Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:
Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!
Görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja, mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk!
Facebook
Pinterest