John Michael Crichton

Szigorúan véve nincs olyan elmélet, amelyet be lehetne bizonyítani. Csak cáfolni. Egy elmélet érvényessége azt jelenti, hogy még senki nem tudta megcáfolni - nem pedig azt, hogy bárki is képes lenne bebizonyítani annak kétséget kizáró igazát.

Minden nagy jelentőségű változás olyan, mint a halál (...). Csak akkor pillantod meg a túloldalt, ha már odaát vagy.

Jobb, ha már most megjegyzel egy nagyon fontos igazságot, hogy amikor úgy alakul a helyzet, először ez jusson eszedbe. Az emberek egész életedben mindenfélét hajtogatnak, információk, utasítások és tanácsok tömegével tömik a fejedet. És mindannak, amit mondanak, legalább a kilencvenöt százaléka tévedés! (...) Ez az emberi élet legalapvetőbb ténye. (...) Az emberek tele vannak téves információkkal. Így persze nehéz eldönteni, kinek higgyünk.

Az elméletekkel valójában semmit sem lehet kezdeni, puszta képzelgések. Ezért állandóan változnak. Amikor Amerika még új országnak számított, az emberek hittek valamiben, amit flogisztonnak hívtak. Hallottál róla? Nem? Nem számít, mert annak sem volt semmi köze a valósághoz. Azt is hitték, hogy négy testnedv szabályozza a viselkedést. És hogy a Föld csak néhány ezer éves. Most történetesen éppen azt hisszük, hogy a Föld négymilliárd éves, valamint hiszünk a fotonokban és az elektronokban, szilárdan hisszük továbbá, hogy az emberi viselkedést olyasmik irányítják, mint az ego és az önbecsülés. És meg vagyunk győződve róla, hogy a mi hitünk tudományosabb és igazabb. (...) A száz év múlva élő emberek visszanéznek majd ránk, és nevetnek. Az mondják: "Tudod, miben hittek valaha az emberek? Fotonokban és elektronokban! El tudsz képzelni ilyen hihetetlen ostobaságot?" Jót mulatnak, mert ők már a saját még újabb, még jobb, még tudományosabb képzelgéseiket dédelgetik.