Idézetek a vallomásról
Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! (...) Az nekem a pokol lenne.
A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény.
Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél? Lennél-e kedvemért széllel szálló levél? Lennél-e értem pitypangbóbita, ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?
Boldogan mennék hozzád, ha te várnál rám boldogtalanul.
Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál.
Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani, nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként, és térdre rogyva esketni a hűséget. Meséket mondhatnál, amikből megtudnám, ki vagy te, aki mindig itt vagy, de valahogy mégis folyton hiányzol, mint a légszomj - fojtón hiányzol.
Remeg a lelkem, mint a virágos fa, Ha szélzilálta kelyhe szétpereg; Ha szerteszállong színevesztett szirma S nászkoszorúját elhullatja lassan, - Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta, Szép, szivárványos hangulataimba A te lelked is bele csalogassam...
Van egy nagy kikötő az életemben, Te vagy az, és én bármikor, bármilyen időben kikötök ott, mert akkor fogad be engem, amikor csak akarom.
Mindig várjon rám, akkor is, ha egy nap azt mondják majd, hogy eltűntem. Nem lesz igaz. Még ha el is kellene tévednem a sivatagban, a Szaharában, a szeme ragyogásából fogok inni.
Szerelmed vigasz a szomorúságban, nyugalom a zűrzavarban, pihenés a fáradtságban, remény az elkeseredésben.
Amíg nem porlad szét a szirt, s zúgnak a tengerek: szeretlek én, míg életem homokja elpereg.
Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap.
Álmodik a Vágy szép napot és éjszakát Hold vigyázzon Rád.
Mióta nézlek: látom, hogy látványodtól szemem is szépül.
Csillagot láttam a szemedben - egy könnycsepp volt kibuggyanóban, még rá is csodálkoztam hosszan, és fájdalmasan megszerettem, mert én okoztam.
Facebook
Pinterest