Idézetek a vallomásról
Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
De nem sajnállak, elveszett rímek, ti, Miket az úton elrebegtem én - Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk Édes beszéde - legszebb költemény.
Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.
Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az eljövendő álmokat.
Azt írom + most 1 smsbe hogy beléd vagyok kedvesem esve vágyak dobálnak partra kivetnek billentyűzárát oldd ki szivednek.
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad; nézésed kék halai bennem úsznak; megérezlek, ha még a sarkon túl vagy. Te vagy a tükör, hol magamra látok; az ablak: abból nézem a világot, s a labirintus: mindig benned járok.
Ha összenézünk, hű szivet mutat egymás szemében két ábrázatunk; nincs éles Észak s elhajló Nyugat - jobb féltekéket hol találhatunk? Csak az halhat meg, ami már megunt; ha két szerelem egy, ha a magunk szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.
Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem, És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra, Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.
Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem, és te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belegebedek, a szívem hevesebben ver, s te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?!
Nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta, remegő kezemet egyedül te vezeted, aki a kígyótól se félsz, és az almát is szereted. (...) Ne mondd ki a nevedet: te vagy az asszony, akit szeretek.
Jó, hogy én én vagyok. Jó, hogy te te vagy. De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.
Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el. Ameddig lelkem ér, oly messze forr Szerelmem, s mélybe és magasba, hol A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már, érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!
Facebook
Pinterest