Idézetek a vallomásról
Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Az én keresztem Álmomban kétfelé vált, édes. S két szétszakadt ága mint két egyenes sín, Két egyenes sugár Röpült, egymással párhuzomban A végtelen felé! S találkozott Valahol, Isten közelében.
Vad riadót ver a szivem A szádra, válladra, kebeledre, csipődre A szemem farkaséhes. Semmit nem igérek: Máma szeretni foglak, Holnap talán már rád se nézek És soha többé.
Hűs hajadon árnyát húzza az alkony, emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok.
Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban.
Minek nevezzelek, ha rám röpíted tekinteted, ezt a szelíd galambot, amelynek minden tolla a békesség egy olajága, s amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél s a bölcső vánkosánál - Minek nevezzelek?
Ha megpróbálok előretörni, beleütközök valaki másba és mindig elvesztem az erőm, de szembenézek vele és továbbmegyek, ha ez azt jelenti, hogy láthatlak téged.
Szeress, ne kérdezd, hogy miért, ha nem magamért: magadért, a jövőért, egy napodért, ezért a meleg mosolyért, mit meg is ízlelhetett ajkad, ennyiért, ízéért e friss pillanatnak.
Lágy vagy és idegen, Hozzám repülsz a széllel, Álom terem a szemeden, Ha mellettem alszol el.
Utolsót lobban a nyár, Aztán kialszik végképp, Arcodon most fakó a bánat, Akár egy régi térkép.
Csak addig volt könnyű nélküled az élet, amíg nem tudtam, hogy létezel.
Nélküled én sem élhetek, Nélküled örökre elveszek Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz Vidám az arcod, ha nézlek Vidáman élsz Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó.
Mindig arra gondolok, hogy nem vagyok elég jó férjed, és ennek meg kell változnia. Ha hazamegyek, új életet kezdünk, sokkal többet fogunk beszélgetni és mindent elmondok neked, azt is, amit eddig nem, mert nem jutott eszembe. Most majd eszembe jut.
Facebook
Pinterest