Idézetek a vallomásról
Minden percben elvarázsolsz teljesen, Minden titkos érintésed kell nekem. De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom. Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Szeress, úgy ahogy még nem szeretett senki sem. Szeress úgy, ahogy még nem szerettél senkit sem.
Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged!
Sírom szélérűl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk.
Ha lenne néha, Ha lenne talán, Nem lenne mindig harcunk reggelig. Ha lenne máskor, Ha lenne másképp, Nem kéne ennyit küzdeni egymásért.
Látod, ilyen az élet, Egyszerű az egész. Nélküled nem félek, De veled se túl nehéz.
- Egy nap hajó futott be a kikötőbe, rajta Proteus jövője. Soha nem láttam még olyan szépet. - Mi volt a hajón? - Te.
Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.
Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.
Igen, nagyon szeretlek, senki mást nem szerettem így, és éppen ezért megyek el, mert ha maradok, az álom valósággá változik, és akkor majd birtokolni akarlak, azt akarom, hogy az enyém legyen az életed... De nem, nem akarom, hogy a mi szerelmünk is rabszolgasággá változzon. Jobb, ha megmarad álomnak.
Ahogy az időn átrohantam Elkísértél ezer alakban Amikor majdnem magam maradtam Visszatértél ezer alakban.
Szerelmem! Földi utamat Bánatok tolongják körül (...) De lelkem mégis földerül, Mert rólad látok álmokat.
Ha nem volnál ott nekem, nem volnék itt.
Facebook
Pinterest