Idézetek a vallomásról
Szerelmed lelkem kenyere. Eledel, mely testemben megelevenedve megszentel, s egyre szebb leszek, mert bennem lehetsz, s Benned lehetek.
Eltévedt bárány voltam, de Te visszafogadtál. Az életem halott volt, de Te föltámasztottad. A szívemben már nem lakott szerelem, de Te visszaadtad nekem ezt az adományt.
Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak.
Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.
Ha szólok hozzád lágyan, halkan, szavam legyen szívedre balzsam.
Vannak e földön mindenütt Szép nők: szikrákat szór szemük, De mint te, oly kedves, komoly Nincsen sehol, nincsen sehol!
Kéz a kézben átszeltük már a föld minden kontinensét, De egyik se volt oly hatalmas, mint az én szerelmem. Együtt utaztuk be mind az óceánokat, De egyik se volt oly mély, mint az én szerelmem.
Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. És én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog. A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat.
A mosolyod kiűzi lelkemből a sötét fellegeket Egy édes álomban, amit valahol láttam. Még ha a lemenő nap magával is ragad, árnyékaink mégis összefonódnak.
Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út, orom, erdő veled integet, falu és város, nappal és éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Ha már nem dob fel se harc, se játék, Hogyha nem akarom már a másét, Hosszú szünet van a jókedvemben, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ringó-hullámzó mozdulataid hullámvasútján lebegve szálltam tested gyönyörű csodái fölött. Véred világított az éjszakában.
Veled aludva rólunk álmodom: arról, hogy veled alszom.
Hajszálanként szerettelek, méltóképpen a mindenséghez: mindenestől, Egyetlenem!
Minden csókomban meghalok. S ajkaidon kelek újra.
Facebook
Pinterest