Idézetek a vallomásról
Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté!
Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.
Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!
Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.
Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.
Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.
Ha nem beszélhettünk volna, ha nem nézhetlek, nem gyönyörködhetek külső-belső lényedben, most másvalaki volnék, s nem kedvelném az illetőt.
Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.
Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.
Miért kell oly sok beszéd Hisz az első szóból mindezt érthetnéd Miről a szám csukva beszélt.
Tudod, az élet szerintem kísérlet Össze kell rakni az összetört képet A dolgok egy ideje nincsenek rendben De én összeraklak téged Ha te is összeraksz engem.
Dédelgess azzal a nemes gyengédséggel, melyet nem találtam meg másban, csak benned!
Cupidonak nyila keblem által döfé, mi által lett szívem mindörökké övé, övé azaz tied szépséges Vénuszom, ébren virrasztva is csak rólad álmodom.
Téged kerestelek, és magamra találtam.
El tudod-e fojtani szenvedélyed hangját, kedves? Minél terhesebb és súlyosabb felhők vonulnak az égen, annál vadabbul tör ki a zivatar.
Facebook
Pinterest