Idézetek a vallomásról
Leszek a tűz, mi megperzseli szíved, Leszek az eredben a dobbanás, Leszek a fény, a mindent elnyelő, Leszek a bűn s a feloldozás.
Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. (...) Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj.
Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog. Homlokodon vannak fénytűző csillagok, Gyúlatlan gyulladnak, El sosem hervadnak, Áldott a fény: tavaszt vár!
Ha egyetlen éjszaka lenne az élet, azt veled szeretném tölteni.
Pearl Harbor - Égi háború c. film
Te vagy a második bőröm nyaraim - teleim - őszöm Kikelet átkelni érted S e veszteség csodaszép, érzed?
Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek.
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. Egy dal, egy álom, egy suttogás.
Úgy szeretlek, mint a legszebb álmomat.
Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.
Most van rám szükséged. És nekem is most van rád szükségem. Összeillünk. Ezt te is tudod.
Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén.
Életemben csak egyszer szerettem. Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem. Nem választ el minket bánat, sem harag, Csak ásó, kapa, nagyharang!
Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek!
Facebook
Pinterest