Idézetek a vallomásról
Majd ha nyárfa-testben élek, rezgő lombbal hintelek, majd ha árny leszek, kísérlek, ha koporsó, rejtelek, ha tűz leszek, melengetlek, ha fény leszek, áldalak, ember vagyok és szeretlek, minek is bántottalak?
Léptedért lettem: utad vagyok - célod nem. Lassan fuss rajtam.
Ha elzokognám, hogy mivé lettem, mióta tévelygő vágyam Téged keres, tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet, milyen szerelmek ösvényén vezess!
Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget.
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem.
Buta a vágy és még butább a kérdés, Hisz tudom, nem lehet jobb senki senkinél, De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés, Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él.
Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen; ígérő titkokat kutatva ostobán, kapkodni lázasan egy tűnt igéd után; mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet, enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked; s leintve részegen a hűvös ész szavát, neveddel verni fel a néma éjszakát!
Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget.
Észrevettem, hogy mindig körülötted vagyok. Vajon ez gyűlölet? Szeretet? Vagy csak paranoia?
Ouran High School Host Club c. film
Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam szeretem, ha szeretlek S irigye vagyok a szemednek.
Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!
Vízszintes ajkam s függőleges ajkacskád: Megváltott Kereszt.
A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát.
Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek.
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek majd, Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt!
Facebook
Pinterest