Idézetek a vallásról
Hívő ember vagyok, pedig sose járok templomba. És tudod, miért? Mert nem hiszem el, hogy a hit és a vallás szinonimái egymásnak. A hívő ember Istent szereti, a vallásos az egyházát. A hit belülről jön, a vallás kívülről. A hit belső késztetés, a vallás tradíció.
Minden lépés, melyet a tudomány megtesz, újabb és újabb meglepetésekhez és eredményekhez vezet bennünket. Mégis, a tudomány olyan, mint egy lámpás pislogó fénye egy sűrű sötét erdőben, melynek segítségével az emberiség Istenhez próbál eljutni. Csak a hit az, amely a fényre vezet, és amely hídként szolgálhat az ember és az Abszolút között.
Az igazság átkarolja a világmindenséget. Mint a kereszténység - az egyetlen vallás, amely leküzdi az előítéleteket; az egyetlen, amely egyenlőséget és feltétel nélküli testvériséget hirdet az emberek között; az egyetlen, ami tisztán szellemi, végezetül, az egyetlen, ami mindenkié, kivétel nélkül, egy igaz országért, a Teremtő Isten szívbeli szándékának megfelelően. Krisztus bebizonyította szenvedésén keresztül, hogy Ő az Örökkévaló Fia. Tanításai mindegyike egyetlen és ugyanazon téma körül forognak: örökkévalóság.
El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tűnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától! Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?
A kereszténység megragadásához elegendő pusztán a józan ész, szív, őszinte szellem. A keresztény vallás nem ideológia, nem is metafizika, hanem gyakorlati törvényszerűségek, amelyek irányítják az ember cselekedeteit, korrigálják, tanácsolják, igazgatják minden tettében.
Tulajdonképpen a tudomány és a filozófia nincs az üdvösség hasznára; Jézus azért jött a földre, hogy a menny titkait és a szellem törvényeit kinyilatkoztassa. Nem más, hanem a lélek számára hozta az örömhírt. A lélek elegendő számára, ahogyan Ő is elegendő a lélek számára. Előtte a lélek semmi volt. Anyag és idő voltak a világ mesterei. Szavára minden a helyére került. A tudomány és a filozófia másodlagossá vált. A lélek visszaszerezte szuverenitását. Minden skolasztikus állványzat, mint egy építmény, összedől egy szó előtt: hit.
A pogány vallások emberi szülemények. Csak saját ostobaságunkról árulkodnak. Mi többet tudnak ezek az istenek más halandóknál, amelyre oly büszkék? (...) Ha valaki belép egy pogány szentélybe: akkor a tökéletes káoszba érkezik, ellentmondások ezreibe ütközik, istenek viszályaival, mozgásra, cselekvésre képtelen szobrokkal, az egység felosztásával és változtatásával, rothadó fával, bálvánnyal és egy pappal találkozik... Ezek mind Istent dicsőítik, vagy megszégyenítik Őt? Össze lehet-e ezeket a vallásokat és isteneket a kereszténységgel hasonlítani?
Úgy gondolom, hogy a tudomány és a vallás egyaránt szükséges a világegyetemmel való kapcsolatunk megértéséhez. Elvben a tudomány mindenről azt mondja el nekünk, hogy hogyan működik, noha számos megoldatlan probléma van, és úgy vélem, mindig lesz is. A tudomány persze olyan kérdéseket is felvet, melyeket nem tud megválaszolni. Miért vezetett a Nagy Bumm tudattal bíró lényekhez, akik végül rákérdeznek az élet és az univerzum létezésére céljára? Ez az, ahol a vallásra van szükség.
Isten fogalmát összhangba kell hoznom tapasztalataim összességével. Számomra a kereszténység ennek a legközelebbi formális kifejeződése. Kell lennie másnak is a tudományos törvényeken kívül. Pusztán több tudomány nem fogja megválaszolni minden feltett kérdésünket.
A vallásnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy rámutasson: az élet sokkal több önző materializmusnál.
Hiszem azt is, hogy sem a fizikai tudomány, sem a pszichológia nem fogja tudni soha 'megmagyarázni' az emberi tudatot. (...) Számomra a tudat tehát kívül áll a tudományon, és itt van az, ahol a kapcsolatot keresem Isten és ember között.
A Biblia olyan nekem, mint a víz. Ha vizet iszom, megtisztul a testem; ha Isten szavát olvasom, megtisztul a szívem, értelmem és lelkem. Ha nem iszom vizet, kiszárad a testem, s ha nem olvasom Isten szavát, kiszárad az életem. Isten Igéje hívőként létfontosságú számomra.
A Biblia az a könyv, melynek maga a tartalma tanúskodik isteni eredetéről. A Biblia a legnemesebb kincsem, nélküle nyomorúságos lennék.
Azt kell mondanom, hogy a kereszténység bizonyítékainak éveken át tartó elmélyült tanulmányozása után határozottan és egyre erősebben meg vagyok győződve a Biblia hitelességéről és teljességében Istentől való ihletettségéről. A Biblia valóban Isten szava.
A Biblia nem egy múltból megőrzött relikvia, hanem Isten élő beszéde. Ami él, annak nincs szüksége megőrzésre. A benne levő gondolatok kétség nélkül minden emberi gondolatot felülmúlnak. Milliók szívét ejtette rabul - szerették és gyűlölték. Királyok rettegték és tették tiltólistára. E nélkül a könyv nélkül az élet értelméről senki sem tud semmi bizonyosat mondani. Biblia nélkül sötétben tapogatnánk, mint a vakok, nem lennének kiindulási pontjaink, és végzetesen magunkra lennénk utalva. A Biblia vet fényt az életre; nincsen és soha nem is volt még egyik ilyen könyv, és még egy ilyen személy. A Biblia nélkül az élet egy rejtély. Ez a könyv az emberi civilizációs folyamat leghatalmasabb elősegítője és ösztönzője.