Idézetek a vallásról
Az ősbűn - gőg - annyira kiforgatta, eltorzította a darwinisták értelmi képességét, hogy hiúságból inkább kívánnak atyául egy önmagától szerveződött majmot, mint Istent.
A materialista a világ felszínén él, ezért csak felületesen szabad gondolkoznia. A mélyben vannak azok a kérdések, amelyeket nem szabad föltennie: honnan származik az anyag és mi lesz vele... Ezért kényszerül arra, hogy az anyag örökkévalóságában higgyen. A materialisták "vallása" az a hit, hogy nem hisznek. Ez az istenhittel ellentétben vak hit. Ha a materialista gondolna a Kezdetre és Végre, látni kellene, hogy Semmi nem képzelhető el, sem a Kezdet előtt, sem a Vég után, ezért jól kellene ismernie, hogy a materializmus sem anyagi, hanem szellemi valóság.
A legőrültebb faj az ember. Egy láthatatlan istent imád, a természetet meg elpusztítja. Közben pedig nem veszi észre, hogy épp a természet az a láthatatlan isten, melyet imád.
A mai társadalmakban a vallás elképesztő privilégiumokat élvez, miközben ugyanezeket az előjogokat minden más érdekcsoporttól megtagadják - az egyénekről már nem is beszélve.
Ha valaha is lett volna kétségem a vallás alapvető értékeivel kapcsolatban, az egyik emlékem mindet eloszlatta volna: az apám arcán ragyogó fény, amikor hazajött a reggeli miséről.
A civilizáció valamennyi "vívmánya" az ember boldogságának egy-egy darabkáját rombolta szét, míg aztán a lelkében nem hagyott egyebet, csak romhalmazt... a hit helyébe tudományos formulákat állított, még az Istent is valami elmés képletbe szeretné belegyömöszölni, hogy aztán a kezét dörzsölve ezt mondhassa: "Tessék, az Istent is meghódítottam." (...) Magát az életet, ezt az isteni zenét, annyit taglalták és magyarázgatták, hogy ma már a szegény "civilizált" ember, önmagától is megcsömörölve, azt sem tudja, merre induljon.
A legtöbb vallási szabály és szokás esetében sikerült kimutatni, hogy ezek elősegítik az adott kulturális környezethez történő biológiai alkalmazkodást. Hozzájárultak az egyének és a csoportok fennmaradásához azokban a környezeti régiókban, ahol kialakultak és megszilárdultak.
A hívő természettudós erkölcsileg felelőtlenül cselekszik, ha vallását elválasztja a tudománytól: ha csak a templomban imádkozik, a laboratóriumban azonban nem.
Aki Istenben hisz, annak nem kell az anyag örökkévalóságában hinnie.
Nem a tudományban kell hinnünk, hanem abban, aki lehetővé tette, hogy teremtményei műveljék a tudományt - Istenben kell hinnünk.
A Biblia használati utasítás az élethez. Aki a Bibliát olvassa, jó alapzaton áll. A valóság talaján és egy olyan alapon, amely válságos helyzetben is elbír. A Biblia olyan, mint a Teremtőnek egy vaskos levele a teremtményeihez, Isten emberekhez szóló szerelmeslevele. Ebben mondja el nekünk, hogy mit tett értünk és még mit akar tenni.
A vallás a gyors pénzt leakasztó biztosítási csalások teológiai megfelelője: évről évre befizetjük a biztosítási díjat, aztán amikor szükségünk lenne a segítségre, amiért - elnézést a szójátékért - amiért annyi hittel fizettük a díjat, akkor kiderül, hogy a társaság, amelyik elvette a pénzünket, nem is létezik.
Ha fel tudnám fogni [Jézus Krisztust], akkor Ő nem lehetne nagyobb nálam. Olyan nagy a bűntudatom és annak érzése, hogy képtelen vagyok megmenteni önmagam, hogy azt érzem: emberfeletti Megváltóra van szükségem.
A szívem mindig arról győzött meg újra és újra, hogy Jézus Krisztus evangéliuma isteni valóság... az emberiség egész történelme ezt bizonyítja.
Érdekes és jelentőségteljes tény az, hogy egy történésznek, ha nincs benne semmi teológiai elfogultság, rá kell jönnie arra, hogy nem tudja leírni őszintén az emberiség fejlődésének a történetét anélkül, hogy kiemelt helyet ne adna abban a Názáretből származó pénztelen tanítónak... Az olyan ember, mint én is, aki még csak kereszténynek sem nevezem magam, látom azt, hogy az összkép ellenállhatatlanul ennek a kivételes jelentőségű embernek az élete és személyisége körül összpontosul. (...) A világ attól a naptól fogva egy más világgá kezdett válni, hogy hirdetni kezdte a tanításait.
Facebook
Pinterest