Idézetek a vallásról
A nők (...) a hit málhás állatai, ők azok, akik a hátukon cipelik a szent dolgokat.
A szilárd hit (...) a következetes ismétlésen alapszik. Az ismétlés térdre kényszerít.
A történelem során soha semmiről nem derült még ki, hogy a vallás adja rá helyes magyarázatot. Miért kellene azt gondolnunk, hogy megfelelő választ tud adni bármire, amit jelenleg még nem értünk?
A gyerekeket pokolról tanítani molesztálás. Csak a halál utáni örök boldogság vagy szenvedés ellenőrizhetetlen képe bírhat rá amúgy szerető szülőket, hogy ilyesmivel ijesztgessék gyermekeiket.
A gondolat, hogy a bizonyíték nélküli hit erény, nem csak arra készteti az embereket, hogy vakon bízzanak a vallási vezetőikben. Ahhoz is alapot szolgáltat, hogy bárki másban vakon bízzanak - olyanokban is, akik meg akarják lopni őket.
A kereszténység nem szabadít meg a dühtől. A kereszténység gyakran éppen hogy élteti a düh lángjait.
Nincs több okod azt hinni, hogy a te hited igaz, mint bármelyik másik hívőnek. Természetesen tudsz idézni fejezeteket és verseket, mint ahogy azok is tudnak, akik másképp értelmezik a hitbéli dolgokat. Ilyen a fejezetek és a versek természete: alá lehet támasztani velük szinte bármilyen értelmezést, amivel az ember előhozakodik.
Dühít, hogy amikor Amerikában valaki a politikusi székért küzd, szabad kérdezni őt a korábbi munkahelyeiről, a legalizációval kapcsolatos véleményéről, arról, hogy mit gondol különböző szociális kérdésekről, az adóról, amit fizetünk (...)... de támadónak és intoleránsnak számít megkérdezni, hogy hisz-e beszélő kígyókban, a démoni megszállásban, mágikus alsóneműkben, varázsostyában, ami Isten húsává változik, a 6000 éves Földben vagy egy Istenben, aki emberi alakban megjelent a Földön, majd feláldozta magát saját magának, hogy jóvá tegye a más emberek által elkövetett bűnöket és megmentse az emberiséget a saját maga által tervezett büntetéstől. Ha valaki döntéshozó helyzetbe kerül a tudomány támogatása, a feltörekvő orvosi technológiák, az oktatás és hasonlók tekintetében, akkor igenis számít, hogy hisz-e ezekben a marhaságokban, és nagyon is tudni akarok róla.
Kételkedés útján találsz rá Istenre.
Ha minden erkölcs Istentől származik, mit jelent abban hinni, hogy "Isten jó"? Nem tautológia ez? Ha a Sátán nyerte volna a végső harcot (a spoiler az, hogy nem ő nyert), legyőzte volna Istent, és ő vált volna a legerősebb hatalommá az Univerzumban, nem ő lenne a mi Istenünk? Találkoznánk az új főnökkel, és ugyanúgy jónak mondanánk - definíciószerűen.
Megvetve, oh Isten, törvényedet: Kicsúfolám hatalmad, létedet! Igaz vagy s rettentő, midőn magad A tagadóval megösmérteted! Ki lázadón reád fegyvert fogék: Saját szivembe mélyedt fegyverem... A mélységből kiáltok: könyörülj! Im bünbánatban mellemet verem.
A tájékozatlanok erőteljes nézetei - különösen a vallásos alapúak, amelyek valamiért különleges bánásmódban részesülnek - természetesen csak előítéletek, és nem helyesebbek, mint az én, a te vagy bárki más véleménye olyan témában, amihez nem értünk.
A Természet Bibliája nem mond nekünk semmit a jövő életről, csak a jelenlegiről. Nem ígér túlvilági életet; még halványan sem jelez ilyesmit. Éppúgy nem üzen nekünk semmit, mint a tudós az életben maradt baktériumoknak, amikor egy milliárdot forral halálra egy gyűszűnyi edénykében. A baktériumok biztosan megtalálják benne az üzenetet, ha van szószékük.
A pap csak egyetlen nagy veszélyt ismer: s ez a tudomány - az ok és az okozat egészséges fogalma. A tudomány azonban egészében véve csak kedvező viszonyok közepette fejlődik - idő és szellem bősége kell az embernek ahhoz, hogy "megismerjen". (...) "Következésképpen az embert boldogtalanná kell tenni" - a pap logikája minden korban ez volt.
Történelmileg nem volt régen, amikor keresztény papok máglyán égettek embereket, ha azok nem hitték, hogy a bor vérré válik, ha egy pap imádkozik felette, és hogy a Föld a világegyetem mozdíthatatlan középpontja (...) - ha még mindig a papok vezetnék az egykor keresztény világot, mitől lenne másképp?
Facebook
Pinterest