Idézetek a vallásról
Egy valóban az evangélium szerint működő egyház formája csak a mindig nyitott kapukkal váró befogadó otthon lehet. A zárt kapus templomokat - plébániákat és intézményeket - nem lehet templomnak tartani, hanem múzeumnak kell hívni!
Ha a végletekig karikírozzuk, a vallásos kalmárszellem számára Isten olyan, mint a Mikulás, az ördög pedig, mint a krampusz. Isten mindenféle jókat szolgáltat annak, aki megérdemli (cukrot, diót, mogyorót), aki viszont rosszul viselkedik, annak a krampusz hoz virgácsot.
A tudomány történetében egészen Galilei hírhedt pere óta hangoztatják, hogy a tudományos igazság összeegyeztethetetlen a világ vallásos értelmezésével. Bár meg vagyok győződve arról, hogy a tudományos igazság a maga területén legyőzhetetlen, soha nem tartottam lehetségesnek, hogy a vallásos gondolkodás tartalmát elvessem, mint az emberiség tudatának egy idejétmúlt részét, melynek mostantól búcsút kellene intenünk. Életem során ezért újból és újból arra kényszerültem, hogy a két gondolkodási terület kapcsolatáról elmélkedjek, mert soha nem kételkedtem annak valóságában, melyre mutatnak.
Szent iratokat bálványozni olyan, mint papírpénzt enni.
A kereszténység nagy támasz abban, hogy a szeretetet ne csak kapni akarjuk, hanem adni is, akár viszonzás nélkül.
A keresztény tanítás nem a gyerekcsinálást tartja az élet céljának, hiszen Isten minden embert egyedi, önálló személynek teremt, s e szempontból mindegy, hogy az illető egy lánc végpontja vagy közbülső pontja-e.
A vallás olyan, mint egy autó, régiónként más alapfelszereltséggel, és mindig az ott élők igényéhez igazítva.
Ha őszintén szereted Istent, nem kéne, hogy az legyen a célod, hogy minél jobban megértsd őt? Amikor több különböző Istennel kapcsolatos véleménnyel találkozol, nem kellene kérdéseket feltenned, bizonyítékok után kutatnod, és kitalálnod, hogy melyik az az egy, amelyik a legvalószínűbben igaz? Nem tűnik úgy, hogy sértés Istennel szemben, ha úgy teszel, mintha nem számítana? Igen mély különbségek vannak a különböző vallások között, egyáltalán nem magától értetődőek, és nem lehet mindegyiknek igaza. (Jóllehet, ahogy az ateisták szeretnek rámutatni, az viszont lehetséges, hogy mindegyik téved.)
Ha megvizsgálod a világról szerzett tudásunk történetét, egy jól észrevehető mintát találsz. A dolgok természetes magyarázata mindig felváltotta a természetfelettit. Mint egy úthenger. Miért kel fel és megy le a nap? Honnan jön a vihar és a villámok? Miért leszünk betegek? Miért hasonlítunk a szüleinkre? Hogyan jött létre az élővilág komplexitása? És a sort folytathatnám. Ezekre a dolgokra egyszer mind a vallás adott magyarázatot, de ahogy jobban megértettük a világ működését, megtanultuk gondosabban megfigyelni, a valláson alapuló magyarázatokat fizikai ok-okozatra épülő magyarázatok váltották fel. Következetesen. Alaposan. Mint egy úthenger.
Nem a hit alapította-e meg az Istentől kiadott parancsolatokban a családi életet, apa és anya szeretetét, mely végkifejlődésében a haza szeretetében dicsőül meg? Nem a hit parancsolatja védi-e meg a gyöngét az erős ellen, a becsületest az álnok ellen? Nem a hit parancsolatja emeli-e ki a nőt állati alárendeltségéből, hisz a hit nélkül a nő csak kéjre, szolgálattevésre rendelt asszonyi állatja a férfinak: a hit adott neki emberi jogokat, a hit nemesítette meg a szerelmet: állati ösztön helyett magas hivatást tűzve ki céljául.
Az istenhit visszaszorulásával párhuzamosan sokan azt gondolták, hogy a józan ész és a tiszta tudás diadalmenete kezdődhetik el, amely a vallást és a költészetet hirtelen helyettesítheti. Nem ez történt. Nem az ésszerűség növekedett a világban, hanem a zavarodottság.
Az embereknek azt mondják, hogy eredendően rosszak vagy bűnösek, és az egyetlen módja, hogy jóvá váljanak, ha az életük feletti kontrollt átadják a vallásnak. Mivel semmi bizonyíték nincsen ezekre az állításokra, a vallás tulajdonképpen egy képzeletbeli problémát hoz létre, hogy aztán egy képzeletbeli megoldást adjon rá.
Mialatt azért imádkozol, hogy az unokahúgodnak legyen donorja a szívátültetéshez, valaki más a szervdonor fia életéért imádkozik. Amikor azért imádkozol, hogy megnyerj egy háborút vagy egy focimeccset, azért is imádkozol, hogy az ellenfél veszítsen. Azt gondolni, hogy Isten nem csak hogy személyesen közbenjár az életed apró eseményeiben, de a problémáid még fontosabbak is számára, mint más, hasonló módon imádkozó emberek problémái, nem csak önző, de abszurd is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen rengeteg személyes probléma és aggodalom van ezen a világon.
Nem csak a vallás adhat értelmet az életünknek. A saját céljaink megtalálása sokkal nagyobb megelégedéssel szolgálhat, mint követni egy vallási tekintély kívülről jövő előírásait.
Csak a vallás állítja magáról, hogy a bizonyosságot hirdeti. Más szóval: csak a hit mentes a kételyektől, de a hívők közül szemlátomást csak keveseket zavar, hogy ahány vallás, mind-mind más megoldást kínál.
Facebook
Pinterest