Idézetek a vallásról
Reszkess (...) a prófétáktól és mindazoktól, akik készek meghalni az igazságért, mert az ilyenek rendesen nagyon sokakat magukkal együtt, sőt gyakran maguk előtt s néha maguk helyett is belerántanak a halálba.
Nem elég csak zsolozsmázni, gondolkodni is kell.
A keresztény mennyország az Isten trónusához vezető lépcsőkön álldogálással és az Istent dicsérő énekek zengedezésével azt hiszem, sivár hely lehet. Örökkön-örökké dicsérni az Urat és semmi egyéb szórakozás: nem nekem való időtöltés...
A vallás olyan, mint egy legombolyítható fonal, amely által megérthetjük a különböző korok gondolkodását.
Egy vezeték nélküli eszköz üzenetet tud közvetíteni a sivatagon keresztül. Az imádságban az emberi lélek láthatatlan hullámokat képes küldeni az örökkévalóságba, hullámokat, melyek elérik céljukat Isten jelenlétében.
A Bolygón mindenkit úgy neveltek, hogy higgyen az igazság valamely verziójában, Istenről, az erkölcsről, a halandóságról, az élet céljáról. Általában ezeket a hiteket vallásnak nevezzük. És ha az élet során ezek a hitek megtörnek, ha igaztalannak bizonyulnak, keresünk egy új vallást, amit követhetünk és megtérünk. Na, ez az áttérés lehet traumás, nem csak önmagunknak, a mi lelkünknek, de a körülöttünk lévőknek is.
- Ha megnézzük, az anorexia kicsit olyan, mint a vallás. (...) - Igen, pontosan, mert az anorexiás is szenvedni akar, imádja a fájdalmat, az áldozatot, és azt hiszi, hogy mindenki őt nézi, vele foglalkozik, és különben is, az egész világegyetem körülötte forog. Meg a testsúlya körül!
Olyan természeti jelenségeket látni, ami másoknak nem adatott meg, természeti törvényeket megérteni, melyeket mások nem képesek felfogni, nos, ez még inkább arra indít minket, hogy elcsodálkozzunk a világegyetemen... bizonyára, mint csillagász, Istent nem találom meg benne. Mégis csillagászként is hívő maradok... megmarad a csodálkozás, amit a távolságok, a határtalanság és a csillagok csodálatos kölcsönhatásai váltanak ki, valamint a kérdés, hogy milyen a világ az ismert határokon túl.
Akármilyen isten előtt borulsz is le, valószínűleg rossz istent imádsz. A fenti mondat szinte az egyetlen biztos dolog, amit a vallásról mondani lehet, és ez sem tartalmaz semmilyen mély igazságot, hiszen csak egy egyszerű matematikai állítás.
Rátalálni az igazságra természetesen minden hívő szerint egyszerű és könnyű. Csak be kell lépni a vallás valóságába, le kell térdelni, és meg kell vallani bűneinket Jézus előtt, auditáltatni kell magunkat, kimondani, "nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája, " befogadni a mantrát, vagy elvégezni valami mást a számtalan vallás számtalan ceremóniája közül. Utána, amennyiben az ember igaz életet él és megnyitja bensőjét, megtalálja és megérti az Igazságot. De melyik vallás igazságát? Természetesen az enyémet, a többi rosszabb lehetőség, tökéletlen, vagy egyenesen az ördög kísértése. - Ez az út nyilvánvalóan nem vezet sehová, noha igaz sok hívő számára képtelenségnek tűnik ezt felfogni és elfogadni.
A világ összes, egymásnak ellentmondó és részben teljesen ellentétes vallásából csakis egyetlen egy lehet igaz; hát mennyivel valószínűbb, hogy többi módjára az az egy is csak emberi kitaláció, vágyálom, melyet az egyes emberek és közösségek számára való hasznossága tart fenn. Akkor miért fárassza magát az ember, hogy egyáltalán spekuláljon bármiféle túlvilágiról?
Ha az ember a tao útján halad, ha követi az ég és a föld természetes folyamatait, könnyedén kézben tarthatja az egész világot.
Az Egyház csak egy diktatúrát jelent számomra, ami rabszolgaembereknek készült. Felhasználták az emberek félelmeit a gonosztól, hogy kihasználhassák őket, és hatalomra tehessenek szert.
Egyáltalán nem intellektuális érvek késztetik az embereket arra, hogy higgyenek Istenben. A legtöbb ember azért hisz Istenben, mert kisgyermek korától ezt tanították neki, s ez a fő ok.
Azon gondolkoztam, hogy miközben csináltam ezeket a bibliai rituálékat, szétválasztva a gyapjút a vászontól, és megkérdeztem a vallásos embereket, hogy "Mi a csodáért mondja a Biblia, hogy ezt tegyük? Mit érdekli ez Istent?", erre ők azt mondták, "Fogalmunk sincs, de ezek a rituálék adnak az életünknek értelmet." Erre én azt mondtam, hogy "De hát ez hülyeség." Erre ők: "Miért, te mit csinálsz? Elfújod a gyertyákat a születésnapi tortádon." Ha jönne egy marslakó, és azt látná, hogy az egyikünk elfújja a tüzet egy tortán, a másik meg nem hord kevert anyagból készült ruhát, vajon a marslakó azt mondaná, hogy "Az egyik fickót értem, de a másik nem normális"? Nem, én azt gondolom, hogy a rituálék természetükből fakadóan irracionálisak. Szóval a kulcs, hogy az ember a megfelelő rituálékat válassza, azokat, amikkel nem árt másoknak - de a rituálék önmagukban nem megvetendők.
Facebook
Pinterest