Idézetek a vallásról
A vallás képes rá, hogy a szeretet és béke érzésével melegítse át az emberek lelkét, de gondolj csak arra, (...) hány háborút vívtak, milyen mérhetetlen embertömeget mészároltak le eltérő vallási nézetek okán.
Nem kezdheted el azt reklámozni, hogy mennyi jót tesz a vallásod, anélkül, hogy először aprólékosan levonnád belőle az összes kárt, amit okoz, és alaposan megfontolnád azt a kérdést, hogy vajon egy másik vallás, vagy a vallás teljes hiánya nem szerepel-e jobban.
A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze... a legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja... a természettudomány és a vallás tehát nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást.
Ugyanúgy, ahogyan az arra érzékenyek megneszelik a természetben rejtőző lények jelenlétét, bár szemükkel még sohasem látták, az igaz emberek is érzékelik a szentek jelenlétét, még akkor is, ha szobraikat eltávolították a templomból.
Vallás és a tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja és a vallásos hit megértésére. Akkor világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik.
Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének a koronája.
Nem kellett nekem soha teleszkop, hogy meglássam az égi világ szédítő alkonyát, csak a mikroszkophoz nyultam remegő kézzel. Azt gondoltam, hogy minél apróbb az élet, annál tökéletlenebb. És láttam húszezer szemnek egymásra csatolt erejével mákszemnyire nagyított élő eleven teremtéseket, amelyeknek a teste épp oly csodás, mint a miénk. (...) És ekkor értettem meg, hogy a teremtésben az alaki nagyság nem nyom a teremtő érték-serpenyőjén semmit, hogy a világtérben hömpölygő földek nem több fontosságúak az Úr szemében mint a vízcsöppben kerengő rotatóriák.
Üzenetem hozzád, ifjúság: csak egy út van, mi biztosan vezet! Keresd meg az Igazság fényénél, el ne tékozold kibomló életed. Küzdj bátran, harcolj és csatázz! Lesz kemény ütközet, de győzni kell! Van, aki segít, elkísér utadon, minden veszélyen át: az Isten, ha hiszel!
Bármifajta történelem értelmetlen Krisztus nélkül (...), bármilyen váratlan jelenség is tűnne fel a jövőben, biztos, hogy Jézust nem fogja túlhaladni. Minden kor azt hirdeti, hogy az emberek fiai között egy sem született, aki nagyobb lenne, mint Jézus.
A hithű katolikusok olyanok, akár a kisgyerekek, akik azt gondolják, a ragtapasz elmulasztja a sebet.
Mindig is irigyeltem a megrögzötten vallásos embereket, akik imádkozva néznek szembe a nehézségekkel, és tudják, a végén minden rendbe jön. Bármennyire is tudománytalannak hangzik, igazán jó lenne felelősségünk és fájdalmaink súlyát valaki más szélesebb vállára helyezni.
Kitől kapjuk a vallást? A szüleink megpróbálnak agymosást végezni rajtunk négy-öt éves korunkban, amikor a legfogékonyabbak vagyunk a fantasztikus történetekre. Felszólítanak, hogy hinnünk kell Istenben, mi pedig engedelmeskedünk.
Az utolsó dolog, amiben teljes, megmásíthatatlan meggyőződéssel hittünk... a Mikulás volt. (...) Nem számított, mennyire tűnt valószerűtlennek, milyen sok bizonyíték szólt ellene, gyerekkorunkban hinni akartunk, ezért hittünk. És bármennyire is otrombának hangzik a hasonlat, ez nem annyira különbözik az Isten létezésébe vetett hittől. Hiszen mindketten bőkezűen adakoznak, attól függően, hogy jól vagy rosszul viselkedtünk-e. Mind a ketten láthatatlanul intézkednek. Mitikus lények segítségére vannak utalva - manókra és angyalokra. (...) Szóval, miért van az, hogy mostanában senki nem hisz a Mikulásban? Talán azért, mert felnőttünk, és ráébredtünk, milyen képtelenség is az egész. A Mikulás tényből jó sztorivá lett, amit majd továbbadhatnak a gyerekeiknek. Pont úgy, ahogy az önök gyerekkorában a szüleik meséltek Istenről.
Nem kell elfogadnunk egymás hitét... de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben hinni szeretne.
Jézus nem volt keresztény, Buddha nem volt buddhista, Mohamed pedig nem volt mohamedán.
Facebook
Pinterest