Idézetek a vallásról
Mivel meg vagyok győződve, hogy Isten a forrása a bölcsességnek, helyénvalónak és szükségesnek tartom sürgősen kérni jóindulatát, hogy megkapjam azt. Erre a célra a következő imádságot fogalmaztam meg napi használatra: "Ó, hatalmas Jóság! Bőkezűen adakozó Atya! Kegyelmes Vezér! Gyarapítsd bennem a bölcsességet, mely feltárja a legmélyebb érdeklődésemet. Erősítsd meg az elszántságomat, hogy gyakorlatban megvalósítsam mindazt, amit a bölcsesség felkínál nekem. Fogadd el más gyermekeidért végzett jóakaratú szolgálatomat, mert csak így tudok válaszolni jóságod bizonyítására, amit felém állandóan tanúsítasz."
Szimpatikus vallási szekta nem létezik.
Senki nem reménykedhetik a diadalban, ha nem áll készen arra, hogy eszköz legyen az istenek kezében, akik a világot formálják.
A zen nem keveri össze a szellemiséget azzal, hogy valaki Istenről gondolkodik krumplipucolás közben. A zen szellemiség csak a krumpli pucolása.
A mama azt állítja, biztosan tudja, hogy a Nagyi halála után egyből a mennyországba került. Valójában persze nem tudja. Mama - magának vagy a gyermekeinek - hazudik, és a legtöbben hajlandóak vagyunk ezt tökéletesen normális dolognak tekinteni. Ahelyett, hogy megtanítanánk a gyermekeinknek, hogy gyászoljanak, de a halál tudata ellenére is legyenek boldogok, csak öncsalásra való képességüket fejlesztgetjük.
Miután a hit általánosságban csak annyit jelent, hogy a vallásos emberek felhatalmazzák egymást bizonyítatlan állítások elfogadására, a tudomány és a vallás konfliktusa elkerülhetetlen.
Az érvényes, kultúrától függetlenül ellenőrizhető valódi tudás a vallási megosztottság egyetlen igazi ellenszere.
A vallás egykor számos olyan kérdésre választ adott, amelyet azóta át kellett engednie a tudománynak. A tudomány diadalának és a vallás visszaszorulásának a folyamata szakadatlan, egyirányú és tökéletesen kiszámítható.
Az egyik legfontosabb feladat, amely a huszonegyedik század civilizációja előtt áll, hogy az emberek megtanuljanak végre legmélyebb személyes ügyeikről - az erkölcsről, a spirituális élményről, és az emberi szenvedés elkerülhetetlenségéről - mindenfajta égbekiáltó irracionalitás nélkül beszélni. Kétségbeesetten szükségünk van rá, hogy a közbeszéd a kritikai gondolkodást és az intellektuális tisztességet serkentse. És ennek a célnak semmi nem áll jobban útjában, mint a vallási hitnek garantált tisztelet.
A vallás a gondolkodás egyetlen területe, ahol előkelő magatartásnak minősül, ha az ember bizonyosnak mutatja magát olyasmiben, amiről senki emberfia nem lehet biztos. Árulkodó, hogy a magasztosságnak ez az aurája csak azokat a hiteket lengi körül, amelyeknek sok követőjük van. Ha valakit azon kapnának, hogy a tengeren Poszeidónnak hódol, rögtön idiótának bélyegeznék.
A vallás és a tudomány konfliktusa elkerülhetetlen. A tudomány sikereit sokszor éppen a vallás ellenében éri el: a vallási dogma fenntartása pedig mindig a tudománnyal szemben történik.
Még ha az istenhit kimutathatóan jó hatást gyakorolna is az emberek viselkedésére, az sem lenne ok arra, hogy higgyünk Istenben. (...) És ha az ateizmus egyenest erkölcsi elfordulást okozna, az sem igazolná, hogy a kereszténység tanítása igaz. Akkor már ugyanolyan erővel az iszlám is igaz lehetne. De bármely vallás megtenné placebo gyanánt.
Két egyszerű dolgot lehet mondani az Isten (vagy istenek) létezése iránti jó szándékú logikai (...) kutatásról. A logikai érvelések mind egyformák. Bizonyos feltételezésekből indulnak ki ("axiómákból", ahogy a logika művelői szeretik nevezni), majd egy sor kérlelhetetlen logikai lépéssel következtetnek Isten létére. Végső elemzésben azonban nem végkövetkeztetéssel, hanem választással találjuk szembe magunkat. Csak akkor kell a következtetéseket elhinnünk, ha elfogadjuk a feltételezéseket. Isten létére vagy nem létére nem lehet kétségbevonhatatlan logikai bizonyítékot találni. Mindig lesz választási lehetőség a feltételezések hitelességét illetően.
Mind tisztában vagyunk azzal az éles megosztottsággal, amit a vallások építenek az emberek között. A tudományban nincs ilyen megosztottság: minden ember együtt imádja a szent igazságot. A tudomány nem ismer nemzeti vagy vallási kötöttségeket, s ily módon hatalmas erőt jelent a békés együttéléshez.
Ha a hittant tényként tanítják, akkor semmi esetre sem lehet hasznos. (...) A gyermekeknek kell, hogy joguk legyen kilépni valamiből, amit nem mindenki fogad el, ha úgy tanítják, hogy abban feltétlenül hinni kell. Azt kellene megtanítani a gyerekeknek, hogy semmit se higgyenek el a tanároknak vagy a szülőknek, amire nincs bizonyíték. Azt kellene tanítanunk nekik, hogy kételkedjenek.
Facebook
Pinterest