Idézetek a vallásról
A kinyilatkoztatás sem kerülheti meg a gyarló emberi észt, hisz emberszájon, emberi fogalmakon át kell neki is szólania.
Mohamed azt mondja: hódolj! Jézus azt mondja: válassz!
A vallás azok számára létesítette az ünnepeket, akiknek az élete egyébként csak hétköznapokból állna.
Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.
Felemelő pillanat, mikor oly közel érezzük magunkhoz az isteneket, mint saját lélegzetünket.
A tudomány kizárólagos kompetenciája, hogy elemzi azt, ami világegyetemünkben van, s azt, hogy ami van, annak mi az oka. Az isteni kijelentés pedig elsősorban arról szól, hogy ki a mindenség Teremtője, és a természet élettelen, majd élő világának és benne a teremtő mű megkoronázásaként a teremtett embernek mi a célja és rendeltetése.
Három dolog maradt ránk a paradicsomból, a csillagok, a virágok és a gyerekek.
Engem nem úgy neveltek, hogy higgyek az ördögben vagy a pokol létezésében. Szerintem bántalmazásnak minősül ilyesmivel ijesztgetni egy gyermeket, elhitetni vele, hogy a pokolban fog égni, ha valamit rosszul csinál. Soha nem nevelném így a gyermekemet.
Azt kérdezni: "Mi az életem értelme, ha nem létezik Isten?", olyan, mintha azt kérdeznéd: "Ha nincs rabszolgatartó, akkor kinek a rabszolgája legyek?".
Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam, Viseld gondomot, vezérld utamot, mert csak rád maradtam.
Az emberek meg lennének lepve, ha tudnák, hogy ezen a világon mi mindent köszönhetünk az imádságnak.
Nem él meg ott a vallás, ahol a nélkül is megél a remény.
Ha valaki olyan nehéz helyzetbe kerül, amelyből a logika törvényei szerint nincs kiút, állítsd neki, hogy van Isten. Azonnal elhiszi.
A keresztény és a pogány kultúrának több közös értéke volt, mint bármelyiküknek a kereszténység utáni korral. Azokat, akik másféle isteneket imádnak, nem választja el olyan óriási szakadék egymástól, mint bármelyikőjüket azoktól, akik semmit sem imádnak.
A posztkeresztény ember nem pogány; ennyi erővel azt is hihetnénk, hogy a férjes asszony visszanyeri szüzességét, ha elválik. A posztkeresztény el van vágva a keresztény múlttól, és ezért a pogány múlttól még inkább.