Idézetek a természetről
Az ember az otthonán dolgozik, s otthona a föld. Ront, elmozdít, pusztít, ledönt, földig rombol, aláás, aknásít, kivés, feltúr, összetör, porrá zúz, van, amit eltöröl, mást megsemmisít, és rombolva épít. Nem tétovázik akkor sem, ha iszonyú tömkeleg, tömb, akadály kerül az útjába, nem retten meg a tündöklő anyag tekintélyétől, sem a természet fenségétől. Ha közelébe férkőzik a teremtés roppant titkának, meg is ostromolja. Istennek az a megjelenési formája, amely lerombolható, kísértésbe ejti, kalapáccsal a kezében rohamra indul a végtelenség ellen.
Rousseau megmondta, minden jó, ami a természettől jön, de megromlik az emberek kezében.
Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd, dereng, Alvó kísértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett.
Imádom a természet rajzolta mintákat, amiket maga az élet, maga a szagos élet hoz létre. Amiben nincs semmi direktség, csak úgy kialakul, a vonalak arra mennek, amerre akarnak. Szabad művészet, az alkotó pedig maga az idő.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Amikor egy falevél lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek, hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek, mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem: mi egyek vagyunk."
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
A természet hátborzongató előadást tud rendezni. A színpad óriási, a világítás drámai, megszámolhatatlanul sok a statiszta, és a különleges effektusok költségvetése korlátlan.
Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.
A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal magyarázni.
Két könyvből szerzek ismereteket Istenről. Isten könyvéből, és szolgájának, a természetnek a könyvéből, ebből az egyetemes és nyilvános iratból, amely mindannyiunk előtt nyitva áll. Aki az egyikben soha nem találkozott Istennel, a másikban még megláthatja.
Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.
Akármerre járjak, nézzek, Mindenütt szép a természet, Szóval ki nem mondható: Szemnek, szívnek vidítója, Oh áldott az alkotója, Isten, a Mindenható.
Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a legkülönbözőbb állatok, növények, tehát minden élőlény, akár a vízben, akár barlangok mélyén, akár a magas hegyeken, akár az Északi-sark közelében élnek is (...). Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy teremtő gondolata, egy teremtő akarata kell legyen.
Facebook
Pinterest