Idézetek a pszichológiáról
Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk.
Az a lélektan, amely nem támaszkodik az élettanra, éppoly alaptalan, mint az az élettan, amely nem tud az anatómia létezéséről.
Visszarion Grigorjevics Belinszkij
Nem önmagunk vagyunk. Valójában nincs is semmi, amit "én"-nek hívhatnánk. Sokfélék vagyunk, annyi énünk van, ahányféle csoporthoz tartozunk.
Az emberek kénytelenek valamilyen formát adni az életüknek, kénytelenek döntéseket hozni és választani a lehetőségek között, még akkor is, ha közben az életük úgy telik el, ahogyan a Hold forog a Föld körül.
Bipolárisnak lenni olyan, mintha egy tapodtat se engednél. Mint aki eltüzeli a fejsze nyelét, hogy ne fázzon, de azzal a fejszével kellett volna fát vágnia, hogy meg ne fagyjon a hideg, sötét erdőben, amiből, és erre csak a végén jössz rá, sose jutsz ki.
A látásomat elhomályosítja a szemem, a hallásomat eltompítja a fülem, briliáns gondolataim pedig egy agy szürke labirintusában vergődnek.
A világegyetemet mozgató erők nem különböznek azoktól, melyek az emberek lelkét mozgatják.
A pozitív önkép, a magas önértékelés iránti vágy annyira hozzátartozik az ember természetéhez, annyira nélkülözhetetlen, alapvető szükséglet, hogy csak önmagunk elpusztítása árán hanyagolhatjuk el.
Felpörgetheti magát az ember kávéval vagy Red Bullal is, de ezek közel sem energetizálnak úgy, mint a meditáció.
Az elvárások és az akarat az elme tevékenysége, és a megismeréshez nem szükségesek, sőt, akadályoznak benne.
Az agyunk nem a világra reagál, hanem a múltbéli tapasztalatok felhasználásával előrejelzi és felépíti a világ élményét.
Minden alkalommal, amikor történik velünk valami, két nyíl talál el minket. Az első maga az esemény, a történés. A második a reakciónk az adott történésre, és mindaz, amit még hozzáteszünk. Az első nyíl mindenképp eltalál minket, ám léteznek módszerek, amelyekkel elháríthatjuk a másodikat. A tudatos jelenlét révén megtanulhatjuk, hogyan fókuszáljunk az első nyílra, és miképp háríthatjuk el mindazt a zavart, frusztrációt és bizonytalanságot, amely a második nyíllal jár.
Az agy úgy választja ki a gondolatokat, mint ahogy a máj az epét vagy a vesék a vizeletet.
Miért sírnék, miért aggódnék - tökéletes vagyok, mint a tudat esszenciája, és mint a banánhéj tudata.
A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él.
Facebook
Pinterest