Tommy Orange

Mielőtt megszülettél, fej és farok voltál egy tejes tócsában: egy úszó. Egy faj voltál, egy kihalás, egy áttörés, egy érkezés. Mielőtt megszülettél, petesejt voltál az anyukádban, aki petesejt volt az anyukájában. Mielőtt megszülettél, lehetőségek matrjoska babája voltál anyukád petefészkében. Ezerféle lehetőség két fele voltál, milliónyi fej vagy farok, fej vagy írás, egy pörgő érme csillogása. Mielőtt megszülettél, az a gondolat voltál, hogy el kell jutni Kaliforniába, ott vár az arany vagy a csőd. Fehér voltál, barna voltál, vörös voltál, por voltál. Bujkáltál, kerestél. Mielőtt megszülettél, üldöztek, megvertek, összetörtek, csapdába ejtettek egy oklahomai rezervátumban. Mielőtt megszülettél, gondolat voltál, amit anyukád a hetvenes években vett a fejébe, hogy átstoppol az országon, és táncosnő lesz New Yorkban. (...) Te voltál a fény a szüleid párás szemében, amikor egymásra néztek a tűz felett a szertartás közben.

"Lyukas zokni a lelked, rossz is neked, meg jó is neked." (...) A lélek is attól egyéni, hogy elnyűtt, megviselt.

Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát.

A fiatalok mintha elfoglaltak volna mindent. Még a vezető pozíciójú öregek is úgy viselkednek, mint a fiatalok.

Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.

Ha lehetőséged van nem gondolni a történelemre, vagy nem foglalkozni vele, akár jól, akár rosszul tanultad, vagy attól függetlenül, hogy megérdemli-e a vele való foglalkozást, akkor olyan hajó fedélzetén vagy, ahol előételeket szolgálnak fel, és felrázzák a párnádat, miközben a többiek a tengerben vannak, úsznak vagy fuldokolnak, vagy kis, felfújható tutajba kapaszkodnak, amit felváltva fújnak a kifulladt emberek, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem az előétel vagy a párna felrázása. Aztán valaki fent a jachton azt mondja: "Kár, hogy azok az emberek odalent lusták, és nem olyan okosak és ügyesek, mint mi, akik megépítettük magunknak ezeket az erős, nagy, elegáns hajókat, mi, akik úgy hajózunk a hét tengeren, akár a királyok." És akkor valaki más a fedélzeten olyasmit mond: "De az apádtól kaptad ezt a jachtot, és az ő szolgái hordják körbe az előételeket."

Ha békén hagyod az emlékeket, kivonattá mosódnak össze.

Vagyunk páran, akikben állandóan van egy érzés, hogy valami rosszat csináltunk. Hogy mi magunk vagyunk rosszak, vagy mi. Attól félünk, hogy megbüntetnek azért, akik mélyen belül vagyunk, azért, amit meg akarunk nevezni, de nem tudunk. Hát elrejtőzünk. Alkoholt iszunk, mert segít azt éreznünk, hogy magunkat adhatjuk, és hogy ne féljünk. De büntetjük magunkat vele. Amit legkevésbé akarunk, valamiért mindig az talál meg bennünket.

Előbb-utóbb (...) mind ott leszünk. A neten. Szerintem. Ha belegondolsz, már úgyis abba az irányba megy minden. Már úgyis (...) állandóan a telefonunkkal gondolkodunk és látunk.

Sírni akarsz, és úgy érzed, fogsz is, de tudod, hogy nem tudsz, hogy nem szabad. A sírás tönkretesz.

Az idő sose csinált mást, csak telt. Akármi volt.

Az a baj hittel, hogy eleve azt is hinned kell, hogy a hit majd segít, hinned kell a hitben.