Idézetek a pszichológiáról
Ahogy tanárból, úgy pszichológusból is sok van, de kevés a jó.
Lehet, hogy az ember ésszel megérti, mi is történt vele egy trauma során, de idő kell ahhoz, hogy a szív, a lélek és az értelem összeérjen.
A boldogság nem a véletlen műve, hanem egy sor helyes gondolat és cselekedet következménye. Azok férnek hozzá, akik a kínálkozó lehetőségekből és alkalmakból a lehető legjobbat hozzák ki. Vagyis a boldogság mindig egyfajta cselekvéshez kapcsolódik, és soha nem a külső világunkból ér el bennünket.
Nem lehet büntetlenül mérgezni magad. Sem kémiai anyagokkal, sem toxikus emberekkel, sem pusztító gondolatokkal. Ha nem vagy képes szeretni magad, az előbb-utóbb felzabál.
Azért leszünk (...) éhesek, mert eljött az evés ideje, és nem azért jön el az evés ideje, mert éhesek lettünk. Az agy mintha túl értékesnek tartaná a logikát ahhoz, hogy olyan csip-csup kérdésekben is használná, mint a táplálkozás.
Ha szomorúak, lehangoltak vagyunk, agyunk olyan jelzéseket küld a szervezetünknek, mintha fáradtak és kimerültek lennénk. Ha pedig fáradtak és kimerültek vagyunk, mire van szükségünk? Hát energiára. És honnan szerezhetünk energiát? Persze, hogy az ételekből! A magas kalóriatartalmú ételek ráadásul beindítják az agy jutalmazó- és örömszerző rendszerét. Ezért nem hallunk sohasem a "vigasztaló salátáról".
Személyiség. Mindenkinek van (kivéve talán azokat, akik politikusi pályára adják a fejüket). De mi is a személyiség? Nagy vonalakban, az illető hajlamainak, hiedelmeinek, gondolkodásmódjának és viselkedésének kombinációja.
A személyiségtesztek sokkal hasznosabbak lennének, ha a személyiségünk nem állna folyton az útjukba.
Agyunk oly mértékben igyekszik megőrizni lelki békénket és önbizalmunkat, hogy arra sarkall minket, hogy bárkit tönkre vágjunk, aki ezt veszélyezteti. Elbűvölő, nem?
A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.
Csak azokat az irreális hiedelmeket soroljuk a téveszmék közé, amelyek nem illeszkednek az illető meglévő hiedelemrendszerébe és nézetei közé. Ha egy hithű evangéliumi keresztény az amerikai "Biblia-övezetből" azt állítja, hogy beszél hozzá Isten, az még nem téveszme. Ha azonban egy agnosztikus sunderlandi könyvelőgyakornok állítja ugyanezt, azt már jó eséllyel téveszmésnek fogják tartani.
Az emberi lény, az emberi karakter az egyén felhalmozott korlátainak és lehetőségeinek lenyomata. Vegyük el belőle a szokásokat, a kényszereket, az irányított motivációkat, és elvesszük belőle őt magát.
Mindannyiunkban több száz elfojtott, potenciális én lakozik, melyek örökké emlékeztetnek rá, hogy bármilyen szilárdan tapossuk is személyiségünk egyetlen, beszűkült ösvényét, lelkünk legmélyebb vágya a többarcúság. Hogy sokféle szerepet játszhassunk.
Ami a tudattalanban történik, az sokdimenziójú, hihetetlenül komplex. Ami ebből a felszínre kerül, az csak a töredék. Az igazán fontos az agyunk tudattalan részében történik.
Mindenkinek magának kell szembenéznie a saját démonjaival.
Facebook
Pinterest