Idézetek a pszichológiáról
A gyerekek erkölcsi kioktatása mellett semmilyen érv nem szól. Az csak egy pszichológiailag téves gyakorlat. Egy gyereket helytelen arra kérni, hogy ne legyen önző. Minden gyerek egoista, és a világ az ő birodalma. Ha van egy almája, egyetlen kívánsága az, hogy megegye azt az almát. Ha az anyja bátorítja, hogy ossza meg a kisöccsével, annak az lesz a fő következménye, hogy megutálja a kisöccsét. Az, hogy tekintetbe vegyen másokat, később jön - méghozzá természetes úton -, már ha a gyereket nem arra tanították, hogy önzetlen legyen. Ha viszont a gyereket kényszerítették az önzetlenségre, akkor valószínűleg soha nem következik be. Azzal, hogy az anya elnyomja az önzőséget, azt végérvényesen rögzíti.
A pszichiátriában a tudományos érvelés olyan, mint az amerikai filmekben az ügyvédek védőbeszéde: addig csűrik-csavarják, míg végül az jön ki, amit szeretnének.
Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.
Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted!
Az emberi pszichikum nem struktúra, hanem halmazat. Méghozzá többféle személyiség, pontosabban személyiséglehetőség együttlétezése egymás mellett. Egyik domináns, a többi lappang. Az élethelyzetek radikális változásaira nem a személyiség struktúrája és mechanizmusai változnak meg, hanem egy másik személyiséglehetőség lép előtérbe.
A festészet is kombinatív művészet. Analogikus, metaforikus. Utalásokkal és jelképekkel teli, mint a pszichológia.
A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van.
Ha valaki feltételezi, hogy egy állítás igaz, és egyúttal szeretné is, hogy igaz legyen, akkor különösen figyel azokra a dolgokra és megjegyzésekre, amik megerősítik őt vélt igazában, és jobban is emlékszik ezekre a dolgokra, illetve eseményekre, míg azt, ami ellentmond elméletének, gyakran hagyja, hogy elmenjen a füle mellett, vagy könnyen elfelejti.
Elménk sokszor akkor nyújtja a legjobb teljesítményt, ha figyelmünk, ilyen vagy olyan módon, elterelődik arról, amire eredetileg összpontosítani akartunk.
Hogyan változik valaki a pszichoterápia időszakában? Túlzás lenne azt állítani, hogy a pszichoterápia hatására. A változáshoz ő maga is kell, az elhatározása.
Érdekes jelenség, amit úgy nevezek: a pszichológia holdudvara. Elég, ha a családból egy ember érzi elérkezettnek az időt, hogy a konfliktusok miatt pszichológushoz forduljon. Ő rendszeresen jár, másképp néz magára, mert másfajta figyelmet élvez a terápia során. Átgondolja az életét, a pszichológus egyfajta tükröt mutat, azt, ahogy kívülről látja a kapcsolatokat. Visszajelzéseket ad. Aki ezt fogadja, továbbadja. Másképp beszélget a körülötte lévőkkel, próbálja őket is megérteni, elfogadni. Ezek után a környezetében élők is változni kezdenek, pedig nem is járnak pszichoterápiára. (...) Ezt nevezem a holdudvarban lévők passzív gyógyulásának.
Egyetlen szeszélyt sem lehet furcsának minősíteni, kedvesem; mindegyik a természettől fogva való, és az ember teremtésekor abban lelte kedvét, hogy éppoly különbözőnek alkossa meg az emberi hajlamokat, mint az arcokat, nincs hát miért ámulnunk inkább azon, milyen sokfélék a gusztusok, mint azon, milyen sokfélék vonásaink.
Donatien Alphonse Francois de Sade
Az ember választja a betegségeit. (...) Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt "tünetekkel" címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.
Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.
Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat.