Idézetek a pszichológiáról
Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, amit megtanultunk látni, és figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem illik bele az előítéleteinkbe.
Minden dilemma döntések elé állít bennünket, azok pedig új dilemmákba ágaznak el. Minden választási lehetőségnek megvannak a maguk konzekvenciái, szándékolt és szándékolatlan következményei. Ha minden elágazást és az elágazások elágazásait végig kellene gondolnunk, afféle kombinatorikus robbanás következne be, azaz lehetőségek és hatások áttekinthetetlen vadonja állná utunkat. (...) A szociális és személyes természetű dilemmák többsége (...) automatikusan testi érzeteket kelt, kellemes vagy kellemetlen kísérő érzésekhez vezet. Ezek a szomatikus pecsétek bizonyos érzelmi értéket kölcsönöznek választási lehetőségeinknek. Ez az oka annak, hogy néhány elágazást már eleve kizárunk. A szomatikus pecsétek kezelhető mértékűre csökkentik az alternatívák számát.
Amikor az agy a vizuális ingerek szinte teljes megszűnése folytán szokatlan helyzetbe kerül, úgy mutatja meg a maga természetes erejét, hogy saját eszközeivel - a fantázia, az emlékek és a kettő kombinációja révén - képeket teremt, és azokat kínálja megtekintésre.
Az introvertált emberek agya természettől fogva igen aktív, míg az extrovertáltaknak külső ingerekre van szükségük.
Az agy számára nem léteznek vonuló pöttyök, ezért azokból szárnyaló galambrajt csinál.
Az életed 10%-át teszik ki a dolgok, melyek veled történnek, és 90%-át az érzések, ahogy felfogod a dolgokat.
Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak "kárhoztatva" valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk "szerencsétlenségük" létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk "felvesz", és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.
Eddigi életemben bárhányszor paranoiásnak hittem magam, mindig kiderült, hogy istenigazából üldöz valaki. Aminél a képzelt üldözés csakis pihentetőbb lehet - ráadásul mennyivel biztonságosabb!?
A pszichoanalitikus az a szakember, aki képes a tudattalant kigombolni. Annak pedig belső gombolása van. De mit kezd a cipzárral?
Ha valaki azt ajánlja, hogy valamely tettedet freudilag fogja kiértékelni, számíthatsz a legrosszabbra: perceken belül értesülsz valaminő szégyenletes szexuális vadhajtásodról. Teszem azt, azért utálod, ha a dögbogár összejárkálja a pirítósodat, mert tudatod legmélyebb rétegében fojtogatod azt a különös vágyat, mely (ha hagynád) arra ösztönözne, hogy nőül vedd a bogarat, és a nászéjszaka előtt hosszan szappanozd a hátát a menyegzős indulót zengő fürdőkádban.
A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni.
Az elvont gondolatok az embernek abból a képességéből származnak, hogy az öntudat, a lelkiállapot bizonyos pillanataiban átviszi őket az emlékezetbe.
Nem szabad az elmédnek utasítást adni arra, hogy valamit NE tegyen. Tudatalattidnak arról kell tiszta képet kapnia, amit el akarsz érni.
Minden tiszteletem Freudé és társaié, mégsem tolerálhatom a hullák látványát a sebzett gyermekkorral, különösképp akkor nem, ha van esélyem, hogy egy elmebajnok fickó engem kap el azért, mert hajdan az anyja csipkében járatta, (...) netán a korbáccsá sodort bugyijával ütlegelte őt.
Ha valakiből bizonyos tulajdonságot akarsz kihozni, tégy úgy, mintha az a bizonyos elérendő tulajdonság máris jelleme egyik alapvető vonása volna.
Facebook
Pinterest