Idézetek a pszichológiáról
Mindenkinek van egy kis apakomplexusa.
Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak.
A bántalmazó általában azt érezteti az áldozatával, hogy túlságosan nagy ügyet csinál a dologból.
Aki bűntudatot érez amiatt, amit tesz, könnyen meg tud változni. Az, aki szégyelli magát, örök életében szégyenkezni fog, és ugyanúgy folytatja tovább, amit csinál.
Freud ismétlési kényszernek és hatalmi ösztönnek nevezte azokat a jelenségeket, amelyeket (...) trauma vált ki. Mindezek olyan, általunk kifejlesztett, automatikus szokások, amelyekkel igyekszünk megvédeni magunkat, nehogy a rossz, a fájdalmas még egyszer megtörténhessen.
Sokszor az ún. őrültség vagy elmezavar lényegében azt jelenti, hogy az ember emlékszik valamire, de fogalma sincs, mire, és nem is tudja, hogy emlékszik.
Olyan nincs, hogy kiegyensúlyozott híresség. Ha kiegyensúlyozottak lennének, akkor nem akarnának hírességek lenni.
Az egyik tanulmány orvosai kimutatták, hogy a düh és keserűségcsomag hordozása, kockázatot jelent mentális betegségre, depresszióra, szorongásra, továbbá agyvérzésre, szívbetegségre és szívinfarktusra. Ki gondolta? A megbocsátás jót tesz az egészségnek.
Kultúránkban népszerű elképzelés, hogy gondolkodásmódunkkal jobbá tehetjük az életünket. Ha rossz passzban vagyunk, akkor úgy gondoljuk, hogy a pozitívabb attitűd kialakítása segítheti a gyógyulásunkat. Ez biztosan így is van. Azt viszont még nem ismertük fel, hogy milyen gyakran követünk ezzel ellentétes attitűdöt: megbetegítjük magunkat annak ellenére, hogy egyáltalán nem áll szándékunkban.
Nem minden szenvedés egyforma. Nem feltétlenül a legnagyobb szenvedés váltja ki a legnagyobb együttérzést és lesz a legnagyobb fontosságú mások szemében. A betegségek megítélése nem így működik. A halálos betegségek természetesen többet nyomnak a latban. A betegségek további, nem hivatalos rangsorában a pszichiátriai kórképek még a lista legaljáról is leszorulnak.
Minden akaratlagos mozgásban benne van a gondolat, amely elindítja az izomzat megfelelő összehúzódását. Ezért nem elképzelhetetlen az sem, hogy a gondolat akadályozhatja is a mozgást.
Ha egy pszichoszomatikus tünet jelentkezésekor közbeavatkozunk, akkor csak állandósíthatjuk a tüneteket. Figyelmet fordítunk rájuk, és pont ez a céljuk. Ezért ellenjavallott foglalkozni velük.
Az emberek általában szeretik magukat egészségesnek érezni, de van, akinek a betegség menekülési utat jelent vagy magyarázatot ad egy kudarcra.
A stressz által kiváltott fizikai tünetek milyenségét inkább a páciensek betegségről alkotott elképzelései és élettapasztalatai alakítják. Betegségeink megjelenési formáit részben életeseményeink, részben pedig a társadalom határozza meg, amelyben élünk.
A társadalom, a kultúra és a babona ülteti el bennünk az elképzeléseket, amelyek a testünkkel kapcsolatos vélekedésünket alakítják, és meghatározzák, hogy a minket ért stresszt milyen - mások által elfogadott - formában mutathatjuk ki.
Facebook
Pinterest