Idézetek az öregedésről
Ahogy öregszünk, az érzelmi kapacitásunk exponenciálisan nő.
Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.
Öreg és magányos, ez önmagában is elég rossz. De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti, az már elviselhetetlen.
Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért.
Fiatalon azonnal és mindent akarunk Istentől, aki éppolyan fiatal, mint mi. Aztán megöregszünk, és az Isten is lassúbbá válik. Végtére is elég időt adott nekünk, hogy lehiggadjunk.
Az időskor nem csupán a hanyatlás és a romlás időszaka, ahogyan azt sok fiatal gondolja. Az idősebbek gyakran fejlesztenek ki új készségeket, és sok esetben bölcsebbek és szociálisan is ügyesebbek, mint fiatalabb korban voltak.
Valahogy minél öregebb leszek, és minél többet látok, embereket, szomorúságot, betegséget, meg mindent, annál jobban sajnálok mindenkit. Mondhatom, néha nem tudom, mi lett azokból a jó öreg, szigorú elvekből, amelyekre a nénikém nevelt. Igen vallásos asszony volt és módfelett kényes. Nem volt olyan szomszédunk, akinek ne tudta volna oda-vissza az összes hibáit.
Néha, amikor megöregszik az ember (...) amire gondol, vagy amit kíván, valóságosnak tetszik. A végén elhiszi magának, amit állít, és még mielőtt ráeszmélne, már az élettörténetéhez tartozik. Ha valaki aztán kérdőre vonja és hazugságnak bélyegzi a dolgot... nos, akkor mélyen megbántódik.
Gyermek vagy, aki férfi akar lenni. Ha férfivá válsz, és visszanézel, hiába fogod keresni a gyermeket, aki voltál.
Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Álomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bűvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az időt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre műveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült.
Oly szűk és tág az ő idejük, mintha egy hosszú, vízszintes vonalban élnének. Ilyen az öregség természete.
A munka megvéd az öregedéstől. (...) Aki dolgozik, és sohasem tétlen, az nem is öreg. A munka és az érdemes dolgok iránti érdeklődés a legjobb orvosság az öregedés ellen.
Az a jó az öregségben, hogy már nem halhatok meg fiatalon.
Az ifjúkor szokásai nagy erővel térnek vissza az ember öregségében.
Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő.
Facebook
Pinterest