Idézetek az önismeretről
Az univerzum megértése talán leginkább egy óriási kirakós játékhoz hasonlítható. És mert szellemi titokról van szó, könnyen előfordulhat, hogy a megfejtést önmagunkban kell keresnünk.
Az ember maga nem képes megállapítani, bolond-e, vagy sem.
Senkit sem láttam, senkivel sem beszéltem. A külvilág csaknem teljesen elmaradt, és ha ez történik, az ember kezdi tisztábban hallani magát. Ha pedig az énjeink - a felszín és a mély - jobban megértik egymást, ez kiiktatja az önmagunkban való kétkedést, és felszámolja a zűrzavart.
Nem vagyok sznob - kérdezz meg bárkit! Úgy értem, bárkit, aki számít.
Egyszerűen csak élni. Annak örülni, hogy már vagyok valami, és ez csak úgy magától létezett. Nem tudni, mikor, egyszer csak megszűnt ez az állapot. Úgy hozta az élet, hogy nem lett belőlem valaki. Ez nincs így rendjén. Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani?
Én nem győzelemért vagy a bukás lehetőségéért igénylem az erőt. Nem szeretném külső támadásokkal szemben pajzsként használni. Azt a csendes erőt igénylem, amely képessé tesz az igazságtalanság, a balsors, a szomorúság, a meg nem értettség elviselésére.
Mélyen legbelül tudta, hogy ez csak önámítás. Olyan volt, amilyen. Nem futhatott el a sorsa elől, hiába próbálta meg újra és újra. Számtalan csatát vívott már meg önmagával. És mindet elveszítette.
Az a bölcs, aki tudja, mit tud változtatni magán és mi az, ami veleszületett.
Azt tesszük, mint minden normális ember: elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtjük őket, de előbb vagy utóbb utolérnek. Néha a legnehezebb kötelezettség elől nem is éri meg elfutni.
Önmagunkról alkotott kép és a szokásaink jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.
Mi a rossebért tart az ember barátokat, ha azok nem mondják meg a frankót!? Igaz, ehhez előbb önmagamnak kéne bevallanom, mi a gáz.
Azok vagyunk, akikké tesszük magunkat, a többi nem számít.
Olyan nehéz tudni, mi a teendő, amikor komolyan azt kívánod tenni, ami helyes.
Ha szomorúak vagyunk, az egész világ szürkének látszik, még akkor is, ha verőfényes napsütés vesz körül bennünket. Ha viszont jókedvűek vagyunk, akkor a legszörnyűbb zivatar sem tud kizökkenteni vidám hangulatunkból.
Létezik egy vékony vonal a zsenialitás és az őrület között. Én töröltem ezt a vonalat.
Facebook
Pinterest