Idézetek az önismeretről
Álmodom. Azt álmodom, hogy a saját kis életem felszínén lebegek. Nézem, ahogyan kibontakozik, megfigyelem. Kívülálló vagyok, aki befelé néz. Nézd meg őket, nevethetnek, játszhatnak, olyan könnyen megy nekik. Én nem vagyok olyan, mint ők.
Éhessé és szomjassá tett bennünket az Isten a szeretetre, azért vett el körülöttünk minden szeretetforrást, hogy szomjas kínunkban végre önmagunkban próbáljunk meg kutatni utána.
Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; - és e kevesek közül egyesek belülről kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy szellemük részleges elsötétüléseként - (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük: mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak művelnek, először érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: őt kell legyőzni, meggyőzni és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Ők az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.
A bánat pillanata nem válik bénító fájdalommá, hacsak nem kapaszkodunk belé és adunk hozzá negatív gondolatokat, képzeteket.
A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.
Érzed a hazugságok és az ellentmondások súlyát, Amikkel mindennap élsz. Még nincs késő. Gondolj bele, hogy ki lennél, ha átírnád Azt a szerepet, amit most játszol!
Minden szokás és minta, tartsuk azt akár "jónak", akár "rossznak", a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt.
Csak ha próbára tesznek, jössz rá, ki is vagy igazából, és csak ha próbára tesznek, jössz rá, ki is lehetnél. A személy, aki szeretnél lenni, már létezik valahol, ahova kemény munkával és hittel eljuthatsz, ha nem félsz attól, ami rád vár.
Senki sem szeretheti bennünk azt, amit mi magunk nem szeretünk. Senki sem árt nekünk semmivel, amivel mi magunk nem ártunk magunknak.
Akkor ott, abban az irodában rájöttem, hogy valójában senki nem tud rólam semmit, és megfordult velem a világ. Mint mikor egy hepehupás úton autózol, elveszíted az uralmat a kocsi felett, és épp csak egy kicsit, de letérsz az útról. A kerekek felvernek egy kis port, de még képes vagy visszarántani a kormányt. Mégsem számít, milyen erősen markolod, nem számít, mekkora erőfeszítéssel próbálod egyenesben tartani a kocsit, valami folyamatosan az út széle felé lökdös. Innentől kezdve alig van befolyásod bármire is. Egy idő után eleged lesz a hasztalan küzdelemből, túl fárasztó, és úgy döntesz, hagyod. Hagyod, hogy tragédia... vagy akármi... történjen.
Minél jobban érted saját magad, annál jobban meg fogsz tudni érteni másokat is. Annál kevésbé kell majd hadakoznod ellenük.
Emberek milliói inkább szenvednek, lemondanak, belenyugszanak, végül megkeserednek vagy akár meghalnak, mint hogy vennék a fáradságot, és megpróbálnák türelemmel és olykor a kellemetlenségeket is elviselve megérteni önmaguk és mások legellentmondásosabb és legkevésbé illendő oldalát is.
A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyem maró sav, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem léteznék.
Tudod, én nem értek a szóból, Tudod, én fejjel megyek a falnak, Én akkor is ugrom, hogyha az előttem ugrók Egymás után halnak.
A partner, akit meghódítottunk, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk.
Facebook
Pinterest