Idézetek az önismeretről
Magunkban hordozunk minden csodát, amelyet kívül keresünk.
Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre.
A hazugság fokozatai. A legfejlettebb és legveszélyesebb: amikor önmagunknak hazudunk, anélkül, hogy tudnánk róla.
Ha valamit megtanultam abban az időben, akkor az az, hogy ha erőszakkal akartam megoldani egy problémát, az mindig csak még tovább rontott a helyzetemen.
Én vagyok a pont egy összetett mondat végén, amely mondat hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, egy másik nyelven kezdődött, és amelyet az elejétől kell olvasni, hogy érteni lehessen a végét.
Sohasem él bennünk úgy remény, vágy vagy álom, hogy ne lenne lehetőségünk a megvalósításukra. És az egyetlen dolog, amely meghiúsíthatja őket, az a megalkuvás.
Annál inkább vagy igazi önmagad, minél közelebb vagy ahhoz, akinek álmodtad magad.
Azok vagyunk, akikké lettünk, és nem azok, akikként indultunk.
Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad.
Én szerettem azt, akit nem szabad, És vártam arra, ami elmarad, És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt. De bevallom, nem lettem boldogabb, Ha elhittem érthetetlen dolgokat, S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt.
A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!
A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.
Nem menthetsz meg másokat, amíg nem mented meg saját magadat.
Nem én vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek.
Csak akkor bántanak meg mélyen minket a gonosz szavak, ha valahol a lelkünk mélyén elhisszük, igazuk van. Ha elég magabiztosak vagyunk, akkor csak egy zavaró jel.
Facebook
Pinterest