Idézetek az önismeretről
Tudom, hogy úgy belenőhetek abba, aki valójában vagyok vagy lehetek, mint ahogy egy növény belenő abba a lénybe, akivé akkor válik, ha egy jó kertész neveli, aki érti a növényt. A növényt sem lehet megjavítani. Meg lehet adni a számára azt, amire szüksége van. Lehet, hogy több napsugárra van szüksége, lehet, hogy egyszerűen csak szeretni kell. Ha bajban lennék, akkor lehet, hogy nekem is csak egy olyan emberre lenne szükségem, aki szeretne. Ha megtalálnám, akkor sokkal jobban érezném magam, mint akkor, ha olyasvalakivel találkoznék, aki meg akar javítani. Aki meg akar javítani, az nem szeret. Ez biztos.
Az önvád szánalmas kísérlet "a múlt megváltoztatására".
Uram, csak oly hitvány ne lenne énem, Hogy magamban csalódva kelljen élnem, Cselekedjen csak addig szárnyalót, Ameddig innen még elláthatok.
Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.
Tulajdonképpen egészen másvalaki vagyok, de oly ritkán vállalom ezt fel.
Vagyunk, akik vagyunk, még ha el is felejtjük néha.
Ha az élet tükör volna, sokkolna a tükörképem.
Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.
S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, amely egyetlen célod, tehát lelked (...) megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. (...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked (...) megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.
A tavaszi nagytakarítás nemcsak arról szól, hogy kiválogatjuk a dolgokat, majd megszabadulunk tőlük, hanem arról is, hogy ráébredj, ki is vagy és mások milyennek látnak. Esélyed van újraértelmezni önmagadat, hogy megváltoztasd az elvárásaidat és hogy emlékezz rá, sosincs túl késő visszatérni oda, aki voltál, vagy megcélozni azt, aki lenni szeretnél.
Kyle, a rejtélyes idegen c. film
Átváltozni valamivé, ami nem akartam lenni - soha nem akartam lenni - azt jelentette, hogy elveszítek valami fontosat magamból, talán teljesen elveszítem önmagamat.
Mindkettő - ami elől menekülsz és ami után vágyódsz - benned van.
Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban "meghal egyszer" a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Őszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zűrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?
De ő már csak ilyen volt, és egyre gyengébbnek érezte magát, egyre inkább képtelennek arra, hogy megváltozzon. Néhány éve még zavarta a hozzáállása, még képes volt hőstettekre, de mostanra megszokta a hibáit. Ismert ilyen embereket, akik annyira megszokták a hibáikat, hogy erénynek tartották őket. Akkor pedig már túl késő volt, hogy megváltoztassák az életüket.
Első helyen az szükséges, hogy az ember hiteles legyen önmaga szemében. Akkor a barátai is olyanok lesznek. (...) Egy barátság stabilitását mindig a negatív megmérettetés mutatja meg.
Facebook
Pinterest