Idézetek az önismeretről
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.
Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?
Most láttam csak, ha későn is, milyen bolondság elkezdeni valamit, mielőtt az ember számot vetne az erejével.
Egy buddhát nem követni, hanem megérteni kell. Egy buddhát nem utánozni, hanem meghallani kell. És csak akkor hallod őt, ha mérhetetlen csönd, szeretet és bizalom van benned. És minél inkább megértesz egy buddhát, annál inkább azt fogod érezni, hogy amit mond, nem kívülről jön, hanem bensődből, lényed legbenső magvából. Ő egy tükör, mely visszatükrözi eredeti arcodat. De sose kapaszkodj a tükörbe. A tükör az nem a te arcod!
Miért értékelődnek át a fogalmai, miért nem követheti ésszel önmaga változásait? Abnormális a rögeszme: kilépni a bőréből, szembefordulni önmagával - és bemutatkozni.
Vedd észre magad. Az a pillanat lesz a második születésed. Nem futsz többé. S egy méltósággal teli, de agyonhajszolt üldözöttet pillantasz meg lelkednek tükrében.
Olyan ember vagyok, aki végigcsinálja, amit egyszer elkezdett.
- Mi veszi rá az embert, hogy önmagát gyűlölje? - Talán a gyávaság. Vagy az örökös félelem, hogy rossz, és nem felel meg az elvárásoknak.
Ha az ember megvizsgálja a saját érzéseit, egyértelműbbé válik, milyen zavarosak és ellentmondásosak is azok.
Merülj magadba és légy tudatos - másra nincs szükség. Emlékezz mindig önmagadra, úgy kísérjen ez az emlékezés, mint a lélegzés. Elég, ha mindig észben tartod, hogy a múlt értéktelen, eldobnivaló - akkor a jövő is megy vele. A kapu: az itt-most. Az itt-most-on keresztül átléphetsz a világból Isten országába; a külsőből a belsőbe. És akkor hirtelen, akár a piactér kellős közepén, alászáll a kegy temploma: a menny megnyílik, és te feltöltődsz Isten áldásával. Ez bárhol megtörténhet veled. Minden hely szent, minden hely áldott, ha felnyílt a szemed, ha éber vagy, ha éretté váltál.
A mély tanítások megértésének egyetlen módja van - azok tanítása. Ezért mondom mindig: ha valami beléd szivárgott tőlem, azt add tovább; tanítsd másoknak is, segítsd a többi embert meditálni... És egy nap csodálkozva tapasztalod majd, hogy ezáltal saját meditációd is mélyebbé válik: a legnagyobb meditáció mások segítésén keresztül történik veled. Meditáció közben sok minden történik. Már akkor is, ha te magad meditálsz, de még inkább akkor, ha képes vagy valaki mást tanítani a meditációra. Akkor te teljesen kívülállóvá, elfogulatlanná válsz - és ez egy mély belső csendet hoz magával. Annyira megtelsz együttérzéssel, ahogy a másiknak segítesz, hogy valami veled kezd el történni.
Vajon képes az ember igazán megváltozni? Vagy vannak az életünknek, személyiségünknek olyan korlátai, amelyek semmilyen körülmény hatására nem változnak?
Néha azt hiszem, valami szörnyeteg lakhat abban a sötét lyukban, ahol a szívemnek kéne lennie. Időnként aztán megnő ez a szörny, teljesen kitölti a bőrömet, és olyankor mindig valami rosszat kell csinálnom. A lélegzete csupa hazugság, és bűzlik a gyűlölettől.
Mellettem van a nő, akit szeretek, de ezt nem mindig tudom értékelni, és ilyenkor azt kérdezem magamban: "mi lehet velem a baj?"
Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!
Facebook
Pinterest