Idézetek az önismeretről
Aki mindenki fölé akar emelkedni, az egyedül van, és csak önmagához hű. Mindenkit felhasznál, de senkiben sem bízik.
Ne kívülről nézz önmagadra, hanem belülről nézz kifelé!
Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam! Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért maradtam?
Az élet nem bűn, hanem heroikus vállalkozás. Olyan küzdelem és háborúság és gyönyörűséges kaland, amiben az emberi szellemnek győzelmet kell aratnia, elsősorban önmaga káosza és sötétsége felett.
Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk.
A hétköznapi dolgok csak nyugtalanítják az embert, de az igazi benső feszültséget, kielégületlenséget - egyszóval a boldogtalanságot - mindig az okozza, hogy még nem vagyunk azok, akiknek lennünk kéne.
Tudom, hogy semmit sem tudok.
Hatalmas és dicső remekművünk az, hogy helyes életet éljünk. Minden egyéb, a hatalom, a kincsek, a magasztos építmények, legfeljebb kellékek és színfalak lehetnek ebben az életben.
Tudom, mi kell nekem, de vajon tudom-e, hogy én mire kellek?
Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz.
Egyszer egy varázsló azt parancsolta, mutassam meg neki élete nagy szerelmét. Erre az orra elé dugtam egy tükröt.
Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak.
Ha tudomásul veszed, hogy nem vagy a világ csodája, mindenki megbecsül majd.
Nem az a szégyen, ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le.
Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.
Az emberek bármilyen veszteséget kibírnak mindaddig, ameddig képesek önmaguk maradni.
Facebook
Pinterest